Látnivalók, utazási tippek és gyakorlati tanácsok

Hanoi a délkelet-ázsiai Vietnám fővárosa, ami már az első napon kulturális sokkot okoz az ázsiaszűz utazóknak. Bár én jártam már Balin, azért az még mindig csak egy gyengébb kiadása a hírhedt ázsiai tömegnyomornak és kaotikus forgalomnak. Nos, Hanoiban belecsöppentünk a sűrűjébe, méghozzá szó szerint.

A 8,5 milliós Hanoiban szinte minden út mindig olyan, mint nálunk az M7-es Érdnél július közepén (és az emberek vezetési stílusa ezerszer rosszabb).

Ezért ennek tudatában érdemes tervezni az itt tartózkodás idejét, ugyanis néhány nap alatt garantáltan telítődsz az örökké zsibongó óriásvárosban.

Hanoi látnivalói – hány napot érdemes tervezni?

Hanoiban – listaszinten – akad bőven látnivaló, azonban ezek a városban eléggé elszórtan helyezkednek el, a közlekedés pedig nem olyan egyszerű. Nem tudsz felpattani a metróra (nincs) és 6-kor lemegy a nap (trópusi ország lévén), emiatt azonos idő alatt jóval kevesebb helyre lehet ellátogatni, mint Európában.

Mi az egész országot be akartuk járni, végül “csak” Észak-Vietnámra futotta. Úgy okoskodunk, hogy ha minden helyszínen eltöltünk 2-3 napot, akkor többé-kevésbé látunk minden fontos nevezetességet és ha mégsem annyira jó, akkor sem pazaroltunk el sok időt.

Hanoiban mi 2,5 napot töltöttünk érkezéskor és még1-et még egyet a hazautazásunk napján.

Bár elvileg még lett volna látnivaló, ami nem fért bele, mégis ez az idő bőven elég volt, mert a város túlterhelte minden érzékszervünket. Ez persze szubjektív!

2,5 napot szántunk a városnézésre és 1 napot vásárlásra. És ez utóbbira nagy szükség volt. Már most lelövöm a poént: Vietnámban elképesztően olcsón lehet beszerezni olyan világmárkák sportcuccait, amit Európában tízezrekért, százezrekért kapsz csak meg. The North Face, Patagonia, Fjällräven, Columbia. stb.

Nem is beszélve a rengeteg csodaszép helyi kézműves termékről (faáruk, kerámiák, szövetek, textilek, teák, kávé stb.).

Én direkt úgy pakoltam a nagy hátizsákom, hogy maradjon benne bőven hely, mert tudtam, hogy szétvásárolom az agyam. Így is lett, legalább 6 kg plusz súllyal utaztam haza. Csupa szuper, szép és hasznos holmi. Bár sokan kétségbe vonják ezeknek a sport termékeknek az eredetiségét, a varrások, illesztések tökéletesek, az anyaghasználat, a színek, minták mind olyanok, mint a boltban. Persze még tesztelés alatt vannak, de a Patagónia övtáskám eddig csillagos ötösre vizsgázott. Imádom!

Vietnám és Hanoi gazdasága és társadalma

Hanoi Vietnám fővárosa, gazdasági, edukációs, tudományos és kulturális központja.

A Vörös-folyó partján fekszik kb. 100 km-re a tengerparttól és a Dél-Kínai-tengerbe torkollik. A város lakossága 2024-ben több mint 8,7 millió fő volt, az ország össznépessége 100 millió fő. Az észak-dél irányban hosszú csíkban elterülő trópusi-szubtrópusi ország északi régiójában fekszik.

Az ország 331 ezer négyzetkilóméter, ami Magyarország területének kb. 3,5-szerese, lakossága azonban több mint 10× annyi. Nem nehéz kiszámolni, hogy legalább 3× túl van népesedve – és ez meglátszik a természetirtáson, a városok forgalmán, a Nílusként áramló embertömegen, az építkezéseken.

A vietnámi GDP kb. 13%-át a főváros adja, történelmi és kulturális értékei is kimagaslóak, többek között UNESCO világörökségi helyszínei is vannak.

Mivel munkahelyet itt lehet találni, özönlenek az emberek Hanoi-ba, nem csoda, hogy a város ilyen nagyra duzzadt.

Sok szépet és jót lehet még olvasni a városról, amit vagy hiszünk, vagy nem, hiszen egy félkapitalista, kommunista ország fővárosáról beszélünk. Ami adatot találni róla az interneten, kétséges, de azért azt nyugodtan hihetjük, hogy mint főváros (Budapesthez hasonlóan) az ország legfontosabbja a gazdaság és munkahelyek szempontjából.

Vietnám írásrendszere

A vietnámi nyelv valamikor a hagyományos kínai írásrendszert, a chữ Nôm-t alkalmazta, egészen addig, míg hivatalosan át nem tért a latin ábécére, a Quốc ngữ-ra, 1864–1945 között, a francia gyarmati időszakban. Egészen odáig gyakorlatilag csak az elit és magasrangú emberek kiváltsága volt az olvasás és írás képessége, hiszen a hagyományos kínai jelek elsajátítása nehéz és rengeteg tanulást igényel.

A kínai írásjelek átírását latin betűkre francia jezsuita szerzetesek készítették el, az első szótár 1651-ben született meg, ezt követte két további 1773-ban és 1838-ban. Az új írásrendszert egy Portugáliában élő vietnámi lelkész kezdte el alkalmazni, aki több mint 21 könyvet írt.

A latin ábécére való áttérés lehetővé tette az egyszerű emberek számára, hogy hetek alatt tanuljanak meg írni-olvasni, ami korábban éveket vett volna igénybe.

Ez az írásrendszer változás a magyarázata annak, hogy a vietnámi városok nevei olyan sok szótagból állnak, hiszen a kínai írás szótagírás: Ho Si Minh vagy Hoi An, de az ország nevét is Viet Nam-nak, a fővárost pedig Ha Noi-nak írják, ha megnézed a térképet.

A hagyományos írásjelek nem tűntek el teljesen, a kaligráfiában, művészetekben vagy ünnepek során a mai napig használják őket.

Hanoi – milyen ez a nyüzsgő metropolisz?

Európai aggyal befogadhatatlan az a tömeg, káosz és zaj, ami Hanoiban és szinte egész Vietnámban 0-24 folyik.

Hanoiban nincsenek sétáló utcák, a járdán nem lehet közlekedni, mert vagy áruk vagy járművek foglalják el, nem léteznek közlekedése szabályok és az európai kultúrában megszokott előzékenység.

Piros lámpa? Táblák? Szerintem azt sem tudják, hogy ezeket egyáltalán nézni kellene.. a jobbkéz szabályról pedig még híből sem hallottak.

Itt mindenki tolakszik robogóval, autóval vagy gyalog, senki sem enged előre senkit, gátlástalanul jönnek-mennek az emberek, a privátszféra és kedvesség nem létező fogalom.

Természetesen rendkívüli izgatottsággal teltek az első napok, de ez az embertömeg, benzingőz és állandó zaj 2-3 nap után úgy lefárasztotta az idegredszerünket, hogy szabályosan menekültünk a városból a hegyekbe.

Hanoi épületek-utak-üzletek-étkezdék egybefüggő folyama, amit a robogótól túltelített úthálózat, mint a kapillárisok az emberi testet, szövik át.

Egy dugó Hanoiban teljesen felülmúlt mindent, amit valaha Magyarországon, vagy bárhol a világon láttam. Hiába hallottam róla, hogy mi itt a közlekedési helyzet, ezt elképzelni nem lehet.

Vietnámban 2 dolgot kell megtanulni az életben maradáshoz:
1. Bárhol sétálsz, bármelyik pillanatban legyél képes elugrani a feléd száguldó robogó elől (a piacon, bevásárlás közben is). 2. Ha át akarsz menni bármelyik úton, senki sem fog megállni, ezért egyenletes tempóban indulj el, így a robogósok ki tudnak kerülni; a hirtelen megállást és rohanást kerüld; így egy 8 sávos, az M7-s forgalmát júliusi csúcsidőben szállító úton is könnyen átkelsz majd.

Most, hogy jól rád ijesztettem, elmondom a jó dolgokat is. 🙂 Mert mi a fentiek ellenére az első 2 napban igazán remekül éreztük magunkat Hanoiban. Mivel tudtjuk, hogy mire számíthatunk, viszonylagos “nyugalommal” sajátítottuk el a robogó-kikerülő és elszökkenő reflexünket.

Az Old Querter felfedezésével kezdtük, ami tele van turistával, és így rengeteg bolttal, étteremmel és persze kávézóval.

A vietnámi kávé

Én egyébként is komoly kávé rajongó vagyok, de nem csak emiatt érdemes külön bekezdést szentelni a vietnámi kávénak. Az ország híres kiváló minőségéről és elképesztően finom, karakteres ízéről.

Ha nem olvastál eddig Vietnám történelméről, nem is sejted, hogy az ország miért lett a kávé imádók mekkája az egyébként teaivó Délkelet-Ázsiában. (A kávé amúgy Dél-Koreában is népszerű ital).

17 napos itt tartózkodásunk alatt MINDEN EGYES KÁVÉ CSODÁLATOSAN FINOM VOLT.

Ezt még Olaszország sem tudta felülmúlni. Komolyan mondom.

A kávékultúrát amúgy a röpke 400 éves francia uralomnak köszönhetik, csakúgy, mint pl. a híres vietnámi szendvicset, a bahn mi-t is.

Hanoiban tucatszám találunk sok évtizedes múlttal büszkélkedő kávézókat, szóval inkább az a gond, hogy pár nap alatt hogyan próbáljunk ki minél többet ezek közül. Szerencsére kezünkben a Lonely Planet útikönyvvel könnyű dolgunk volt. Ajánlott olyan helyet is, ami a TripAdvisor-on sem volt fent :)))

A vietnámi kávé ízében és karakterében is eltér a más országokban termesztetthez képest, mert arabica helyett itt robustát ültetnek. Ez sokkal erősebb, több benne a koffein, és az aromája kissé karcosabb, testesebb, nem olyan könnyed, mint az arabica. Persze a pörkölésnek is nagyon fontos szerepe van!

Híres vietnámi kávék

A vietnámi kávékultúrát még a Michelin Guide is említi. Ez ebben olvasottak és saját élményeim alapján készítettem az alábbi összefoglalót:

Név magyarul / angolul	Név vietnámiul	Leírás
Sűrített tejes jeges kávé / Iced milk coffee	Ca phe sua da or cà phê sữa đá)	Hosszú, erős feketekávéba jó sok édes sűrített tejet tesznek
Tojásos kávé / Egg coffee	Ca phe trung or cà phê trứng	Keményre vert, édes tojásfehérje kerül a feketekávé tetejére. Ez a bizarrul hangzó kávé tényleg ízletes és igazi ínyencség, mindenképpen próbáld ki, ne félj tőle.
Kókusztejes kávé / Coconut coffee	Ca phe dua or cà phê dừa	Egy nagy adag feketekávéba 0,5-1 dl édes, zsíros kókusztej kerül
Sós kávé / Salt coffee	Ca phe muoi or cà phê muối	Ez Hoi An tipikus kávéja, és kissé félrevezető a neve, mert a só a krémesre vert tejszínbe kerül. A pohár aljára pedig édes sűrített tejet öntenek. Ez a hármas kombináció elképesztően finom, az enyhén sós ízt kiegyenlíti a tejszín zsírossága és a sűrített tej édessége.
Joghurtos kávé Yogurt Coffee	Sua Chua Cafe	Ez pont olyan, mint amilyennek hangzik. Meg lehet kóstolni, de nem mondanám jónak. A kókuszjoghurtra kávét önenek és ennyi.

Illetve a fentiek variálhatók is, mi ittunk sűrített tejes-tejszínes kávét, kókusztejes és sós-tejszínes kávét, és olyan tojásos kávét is, aminek karramelizzálták a tejét, mint a francia créme brulée-nek.

És ami király, hogy szintre minden változat kérhető meleg és hideg változatban.

Híres kávézók Hanoi-ban

Érdemes minél több kávézót felfedezni és csak úgy élvezni, a véletlenül találta gyöngyszem hangulatát.

Azonban van 3 olyan kávézó az Old Quarterben, amiben garantáltan nem fogsz csalódni, ráadásul ezek menedéket jelentenek Hanoi őrült, zajos rohanásából, nem mellesleg elképesztően finom kávét ihatsz ezekben.

A kiszolgálás is kedves és gyors, a kávék és a hangulat számomra mindegyikben emlékezetes:

1. Giang Cafe – kávé 1946 óta, több emeletes, zárt belső terek légkondival
   
   Nagy múltú, óriási belső térrel rendelkező, híres kávézó Hanoi-ban, ami a tojásos kávéjáról híres (állítólag itt született meg), melyet sokféle változatba kóstolhatsz. A legtöbb helyen egyféle van, itt többféle, érdemes kipróbálni! Légkondival, ventillátorral van felszerelve, s ugyan zárt, de olyan mértékű a zaj és időnként a kánikula az utcán, hogy megéri “beáldozni” , és kicsit kiszakadni. A termek hangulatosak, minden fa, a kiszolgálás kissé “akadozó”, mert rengetegen vannak, de még így is gyors, nem lehet okunk panaszra. Én konkrétan sajnáltam a felszolgálókat, mert ebben a dög melegben folyamatosan rohangáltak és vitték ki a nem kis mennyiségű rendeléseket, szóval a picivel hosszabb várakozás teljesen érthető és tolerálható. Én itt joghurtos kávét ittam, ami annyira nem jött be, de ha úgy adódik, próbáld ki nyugodtan.
   
   Cím: 39 P. Nguyễn Hữu Huân, Lý Thái Tổ, Hoàn Kiếm, Hà Nội, Vietnám
   
   
2. Cafe Pho Co – tetőterasz és belső udvar, kilátás a Hoan Kiem-tóra
   
   Abszolút kedvencünk lett ez a belső udvaros, relytett kertes, többszintű és tetőteraszos, nyugodt kávézó. A Hoan Kiem-tóval szemben található a bejárat, a selyemüzletek között eldugva, egy kis folyóson lehet bejutni. A kávézó irányát és nevét utcatábla hirdeti.
   
   A recepció és pult egy csöndes, hangulatos, köves belső udvarra néz, afféle romkocsma stílusban sok nyers kőfelülettel, növényekkel, képekkel és mindenféle művész dekorációval. Itt kell rendelni (ezt ne feledd, különben lépcsőzhetetsz vissza, mint mi), majd felmeni lépcsőkön, létrákon arra a szintre, ami szimpatikus. Én 4 szintet számoltam össze, a legfelső, a fedett tetőterasz éppen a tóra néz. A rendelést természetesen (kávé, tea, ételek) felhozzák neked.
   
   Cím: 11 P. Hàng Gai, Hàng Trống, Hoàn Kiếm, Hà Nội 10000, Vietnám
   
   
3. Hanoi Coffee Culture – modern kávézó, csöndes belső udvarral
   
   Ez a modern kinézetű kávézó elmenne bárhol a világon, mint speciality kávézó. Az utcáról nyílik, szintén több szintje van, belső udvara zöld növényekkel és nyers kő felületekkel hívogató, a plafonon ventillátor keveri a levegőt, hogy ne izzadj le teljesen. A kiszolgálás kiemelkedően kedves, ha értékeled őket Google-ben, kapsz egy ajándék kókuszvizet. Chill és relax 🙂
   
   Cím: 45 P. Nguyễn Hữu Huân, Phố cổ Hà Nội, Hoàn Kiếm, Hà Nội, Vietnám
   
   
4. Gong Cafe (lánc)
   
   Bár a Gong Cafe egy lánc, vagyis sok helyen megtalálod, renkdívül ízletes kávékat főznek, ezért ha éppen nem találsz egy jobbat, érdemes betérni! Mi Hanoi-ban ugyan nem ittunk itt, de más városban igen, és mondanom sem kell, hogy jó élmény volt. Egyesül a Gong kínálatában szerepek ugyanis a tojásos kávénak egy brülé változata, amnek a tetején a cukrot karamellizálták. Felséges volt!
   

Hanoi látnivalók

Hanoi látnivalók listája:

1. Old Quarter
   • Hoan Kiem-tó: Ngoc Son Temple és a piros fahíd
   • Water Puppet Theatre (vízi bábszínház)
   • Kézművesek utcái
   • Hanoi Train Street
   • Bach Ma temple
   • St Josep Catedral
2. French Quarter (francia negyed és a követségek)
3. Temple of Literature
4. Flag Tower
5. Imerial Citadel of Tang Long– az UNESCO világörökség része
6. Ho Chi Minh Mausoleum Complex
7. Lotte Observation Deck (Kilátó)
8. Thong Nhat Park (egykori Lenin Park)
9. Tran Quock Pagoda és a Ho Tay (Nyugati-tó)
10. Mozaik fal (Hanoi Ceramic Mosaic Mural)

1. Old Quarter

Az Old Quarter a Hoan Kiem-tó környéke, illetve a tőle északra elterülő városrész. Ne legyenek illúzióid, itt is óriási a zaj és a forgalom, mint mindenhol 🙂 Azonban ebben a negyedben várnak rád a legjobb kávézók, étkezdék és persze csak úgy hemzsegnek a helyi termékeket árusító üzletek.

Mi a Lonley Planet könyv által készített útvonalat jártuk be az Old Quartertben, ez simán elvitte a napunkat, természetesen kávézási és étkezési, pihenési szünetekkel.

Az alábbi térképet nem én készítettem, viszont nagyjából lefedi a Lonley Planet útikönyv térképének útvonalát:

Hoan Kiem-tó: Ngoc Son Temple és a piros fahíd (Thê Húc / Huc bridge)

A városnézést a kis szigeten kezdtük, mivel az ide átívelő piros fahíd Hanoi jelképe. A XIX. században épült híd feljárónál történeti képkiállítás is van, illetve a szigeten és a templomban is találunk információs táblákat.

A híd és a templom valóban gyönyörű, megérdemli népszerűségét. Szépséges látvány a fák vízbe hajló ágait figyelni, tényleg van benne valami misztikus, még fényes nappal is. A bejáratot látványos kőkapu és különböző szobrok, képek díszítik. A buddhista templom és a dekoráció megadja azt a távolkeleti hangulatot, amit a vietnámi utcákon a hétköznapokon nem igazán tapasztaltunk.

A szigeten a legdöbbenetesebb volt számumra a 2 konzervált teknős, amiket a templomban állítottak ki és amik valamikor itt éltek a pici szigeten.

A teknős egyike a 4 szent állatnak a vietnámiak hitvilágában (itt a buddhizmus, taoizmus és konfucianizmus sajátos egyvelege képezi a vallást). A teknős a hosszú élet, stabilitás és bölcsesség szimbóluma.

Egy legenda szerint a Hoàn Kiếm teknős egy kardot ajándékozott Lê Lợi királynak, aki ezzel legyőzte a kínai ellenséget. Ezért a teknős a szabadság jelképe is.

A 2 jószág egyszerre hasonlít szoborra és élő állatra, hihetetlen, hogy ilyen jó állapotban őrizték meg őket. Kicsit ilyesztő számomra, hogy mennyi energiát fektetnek egy elpusztult állat megőrzésébe, míg a még élőket nyakra-főre írtják… és ez még csak az első furcsaság volt, amit Vietnámban tapasztaltunk.

Water Puppet Theatre (vízi bábszínház)

A Water Puppet színházba érdemes min. 1-2 nappal előbb jegyet venni személyesen (online nem lehet), mert az időpontok hamar betelnek. Három jegykategória van attól függően, hogy az adott szektor milyen messze van a színpadtól. Az árak (2025. április) az alábbiak:

• távoli: 100 000 dong
• középen: 150 000 dong
• közeli: 200 000 dong

Mi nagy boldogan megvettük a jegyünket a középső szektorba, azonban végül nem jutottunk be az előadásra. Aznap, a színházba érkezve derült ki, hogy egy magas rangú politikus halála miatt 2 napra nemzeti gyászt rendeltek el.

Ez volt az egyik olyan dolog, ami emlékeztetett minket arra, hogy itt bizony diktatúra van, nincsenek szabad választások, nincs sajtószabadság sem.

Persze az utca emberét e szomorú események fikarcnyit sem zavarták abban, hogy a péntek estét élvezzék, az utcán tobzódjanak, egyenek, igyanak. A nemzeti gyásznapon érzésem szerint Hanoi népe felhőtlenül jól érezte magát, és miután leszállt az éj, a tó környéke megtelt vihárászó, szelfiző, beszélgető családok, baráti társaságok csoportjaival, akik úgy leptek el minden szabad felületet, mint hangyák a mézet.

Ezután folytattuk sétánkat a tótól észak felé.

Kézművesek utcái

Az Old Quarterre jellemző, hogy az egyes utcák azonos kézműves foglalkozásnak vannak szentelve, pl. ezüstművesek, selyemárusok, szabók stb. Ezekben az utcákban tucatjával találunk üzleteket, amik ugyanazt a terméket árusítják.

Vietnám híres arról, hogy gyönyörű és olcsó selyemruhákat árulnak, azonban vigyázni kell, mert sok a hamisítvány. Az egyik árulkodó jel az ár, illetve az, hogy maga a bolt milyen és hol tartják a ruhákat.

A selyem ugyanis még itt is drága (nyilván helyi mércével mérve), ezért a valódi selymet árusító üzleteken látszik az igényesség, ezek olyanok, mint nálunk Európában egy igényes márkabolt az Andrássy úton.

A valódi selyem úgy ismerhető fel, hogy finom, puha tapintású, nem törik és az anyag leomlik, gyönyörű hullámos, lágy fodrokba rendeződik. A műselyem kissé érdes tapintású és hajlamos megtörni, nincs neki lágy esése.

100%-os biztonsággal úgy lehetne megállapítani, ha megégetnénk: a selyem ég, a műselyem elolvad. Erre nyilván nincs mód, de azért szerintem szemre és tapintásra is ki lehet szűrni a valódi selymet árusító boltokat.

Hanoi Train Street

Bevallom, már hetekkel az utazásunk előtt álmodoztam erről az attrakcióról és teljesen fel voltam ajzva a gondolattól, hogy majd én is ott fogok ülni a híres train streeten, ezért minden lehetséges forrást elolvastam a témában.

Mondhatjuk, hogy Hanoi első számú attrakciójává vált a vonatos utca, ahol egy bazi nagy tehervonat tényleg centiméterekkel suhan el melletted, és szinte súrolja az ide nyíló erkélyeket (meg a kávézókban falhoz préselődő embereket…).

Állítólag egy helyi kreatív lakos találta ki, hogy itt kávézót nyit, ahonnan a turisták tényleg egy extravagáns, életre szóló élményt élhetnek át. Nem telt el sok idő, és lassan a földből is kávézók nőttek ki, a turisták nagy örömére. Ugyanis az interneten virálissá váltak a vonatos utcát bemutató tartalmak. Okkal. 🙂

Na most tudni kell, hogy történt itt egy baleset, egy turista hajszál híján meghalt.

Ezért a helyi hatóságok mindenféle módon korlátozták a bejövetelt, teljesen érthetően.

A vonatos utcának van északi és déli része, a korlátozás azonban eltérő a két helyen.

2025 év elején még le volt zárva az északi rész, a délire elvileg szabadon be lehetett menni. Van, aki szerint sokkal jobb a déli, mert kevesebben vannak, valaki szerint pedig az északi az igazi élmény.

Az igazság az, hogy semmi sem állandó, és az élmény is teljesen szubjektív. Mi ügy döntöttünk, hogy megnézzük mind a kettőt.

Az vonatos utca északi és déli része is be van jelölve a Google Maps-en, ezeket linkeltem is. Mi is itt terveztünk útvonalat, használd te is bátran!

A vonat menetrendjét én online nem találtam meg, szóval mi csak úgy hasraütésszerűen odamentünk, és szerencsénk volt. Egyébként egyes kávézóknál ki van írva táblára a menetrend, szóval ha épp nem jön a vonat, mikor az utcához érsz, fotózd le és térj vissza, de legalább 20 perccel korábban érkezz!

A vonatos utca északi része

Az északi rész a népszerűbb, mert ez az Old Querterben található, ezért könnyű megközelíteni, a szállásunktól konrétan 5 perc sétára volt.

Mi 2025 áprilisában jártunk itt, ekkor korlátozás nélkül be lehetett menni.

Ahogy odaértünk, rögtön jött egy “lasszós” ember, aki lecsapott ránk: beinvitált a kávézóba (pontosabban elé). Szerencsénk volt, mert már alig volt hely. És neked is javaslom: fogadd el az invitálást, ha látod, hogy nagy a tömeg. Ha még vannak helyek, akkor nyugodtan sétálj beljebb, mert elég hosszú az utca és rengeteg kávézó van. De mindenképpen telepedj le valahova.

Ugyanis állni nem lehet, mikor jön a vonat, a rendőrök mindenkit elzavarnak, aki nem ült be egy vendéglátóhelyre.

Néhány amerikai turista sóher módon csak megállt az asztalok mellett és azt hitték, hogy majd innen nézik a “mozit”. – ingyen. Megszívták, mert a rendőr úgy elzavarta őket, mint a betolakodókat. Picit kárörömmel néztem utánuk – szerintem egyébként is ez már bunkóság. Ha már itt vannak, talán csak futja nekik arra, hogy igyanak egy kávét az amerikai dollárjukból (átszámítva kb. 6-700 ft-ért). És különben is, ennnyivel igazán támogathatják a helyieket. Nekünk sem esett nehezünkre.

Mi leültünk asztalunkhoz, kikértük kávénkat, és epegve vártuk a vonatot. Elvileg 20 perc múlva kellett volna jönnie, a valóságban azonban legalább 30 percet vártunk, inkább többet.

Még jóval a szerelvény érkezése előtt felszedték az amúgyis minitűr asztalokat, nekünk pedig a térdünket, amennyire csak lehetséges, oldalra, falhoz kellett húznunk. Ügy ültünk, mint a heringek.

Hamarosan jött egy rendőr, sípolt és elzavarta a fotózó, ácsorgó embereket.

Érezni lehetett az izgalmat a levegőben, az emberek hol jobbra, hol balra tekintgettek. Aztán egyszercsak feltűnt a robosztus mozdony.

Ahogy megpillantottam, egy pillanatig végifutott a hátamon a hideg: iszonyú közel ülünk…

Bár a szerelvény viszonylag lassú tempóban haladt, de mégis olyan volt, mintha ezerrel robogna. Ahogy mellénk ért, éreztük a szelének hűvösét a bőrünkön. Hátborzongató élmény volt, alig egy arasznyira suhant el mellettünk a gigászi jármű. Szinte súrolt minket…

És ez tényleg veszélyes, mert egy óvatlan mozdulat és máris viszi a kezed a vonat. De közben meg bizsergetően izgalmas, egy ADHD-snak ez maga a mennyország.😎

Ugyanis nem véletlenül kellett annyira oldalra fordulni: a térdünk tényleg alig 10 cm-re volt a robogó vonattól.. félelmetes volt, jó kis adrenalin löketet kaptunk.

A déli rész

A vonatos utca déli részére egy másik napon látogattunk el, miután délelőtt a francia negyedet végigjártuk.

Itt talán valamivel tényleg kesebben vannak, mint az északi állomásnál, mivel messzebb esik, nehezebb idejutni, de azért azt nem mondanám, hogy nincs tömeg.

A déli rész egy fokkal biztonságosabb és kényelmesebb, mert karnyújtásnyi távolságra van a sín, és több a hely, jobban el lehet férni.

Persze itt is egymást érik a kávézók, de nyilván nem csak kávét lehet inni, mi – délután révén – frissen turmixolt mangólét ittunk.

A vonat most pontosan érkezett, és már nem izgultunk annyira, így még jobban ki tudtuk élvezni az élményt – és fantasztikusan izgalmas volt!

A train street déli része viszonylag messze van a központtól (Hoan Kiem-tó), busszal 10-15 perc, vagy ülhetsz taxiba, gyalog pedig 25 perc, és végig Hanoi egyik fő közlekedési ütőere mentén kell menni. Erre egy hosszú nap után egyikünk idegrendszere sem volt alkalmas. Bár gyalog érkeztünk, vissza busszal mentünk, nagyjából találomra (a megállóban nagyságrendileg 10 különböző busz áll meg), mert a menetrend valami helyi logika szerint működik, ami fehér embernek átláthatatlan. Amit a Google útvonaltervező ajánl, még véletlenül sem felel meg a valóságnak. Ezért úgy oldottam meg a hazajutást, hogy a megállóban megálló buszok sofőrjétől megkérdeztem, hogy a központba megy-e – “Hoan Kiem lake?“ – kérdeztem. Bár angolul egy szót sem beszélnek, ezt azért megértették, így végül visszajutottunk kényelmesen az Old Quarterbe.

Déli vagy északi rész?

Ha van rá lehetőséged, próbáld ki mind a kettőt! Ha nincs, akkor az alábbiak alapján válssz.

Az északi részhez menj, ha nincs sok időd, vagy nem akarsz messze menni, mert ez az Old Quarterben van. Picit zsúfoltabb, a vonat pedig sokkal közelebb suhant el mellettünk, már-már hozzánk ért. Szerintem frankó élmény. Azonban megvan az esélye, hogy le lesz zárva, vagy csak akkor engednek be, ha már van helyed a kávézóban.

A déli rész messze van, gyalog 25 perc a központból, azonban rendkívük hangulatos, biztonságosabb, és nagyobb esélye van, hogy nem lesz lezárva. Több a hely, és kényelmesebben, egyenesen ülve tudod figyelni a vonatot.

Bach Ma Temple

Sajnos mi végül a Bach Ma templomba nem jutottunk be, viszont sok egyéb templomba igen. Mivel 17 napos utunk alatt azt tapasztaltuk, hogy a vietnámi imaházak belseje elég hasonló, érzésem szerint így is teljes volt az utazásunk.

Egyébként a legtöbb templom, illetve egyéb nevezetesség 16 vagy 17 óra körül zár be, érdemes korábban érkezni, ha nem akarsz hoppon maradni.

A Bach Ma Temple Hanoi legöregebb temploma, ezért azon kevés épületek közé tartozik, ami még a hagyományos vietnami építészet jegyeti viseli.

St. Joseph Catedral

Joggal kérdezheted, mit keres egy keresztény templom egy távolkeleti országban. Nos ez is, mint sok más kulturális furcsaság, a francia megszállás emlékét őrzi.

A franciák kb. 400 évig tartották “védnökségük” alatt Vietnámot, így nem kell meglepődni, hogy mint az építészetben, mind kulturálisan itt hagyták kezük nyomát.

Franciául sajnos senki sem beszél, ami azért érthető, de angolul sem tudnak, és igazság szerint a vietnámiak többsége finoman fogalmazva sem túl művelt… Sajnos itt az iskoláért már a kezdetektől fizetni kell, ezért ez egyáltalán nem olyan meglepő.

Visszatérve a katedrálishoz, mi az első kimerítő napunk végére érkezünk el a kis térre, ahol áll, és holtfáradtan rogytunk le – jobb a híján egy cserepes növény peremére. Valamiért ebben az országban alig vannak padok.

Rögtön az volt a benyomásunk, hogy a St. Joseph katedrális a párizsi Notre-Dame-ra emlékeztet – igaz, vietnámi kiadásban.

Aztán utánaolvasva kiderült, hogy jól gondoltuk. A St. Joseph a koloniális építészet egyik első “remekműve”. Rátekintve nem lehet nem furcsának látni, akkor is, ha nyilvánvaló a stílusbeli hasonlóság. Csak nézd meg a fotót, és máris érteni fogod, mire gondolok 🙂

2. French Quarter (francia negyed és a követségek)

Stílszerűen folytassuk a francia negyeddel. Ez nem egészen ott van, ahol a térkép jelöli. Érdemes a követségeket keresni a térképen és elindulni feléjük.

Nagyjából a Hoan Kiem-tó dél része, a Thong Nhat Park, a hanoi vasútállomás és St. Anthony Ham Long Church között elterülő terület a francia negyed. Ha biztosra akarsz menni, akkor a Royal Embassy of Cambodia-t célzod be a Hoan Kiem-tótól indulva, a Thien Quang Lake felé. Ez egy jó tájékozódási pont, mert a Kambodzsai követség az Old Quarterhez egyik legközelebb eső diplomáciai épület.

Ahogy megláttuk az első követséget, úgy éreztük, megérkeztünk Hanoi fejlettebb, európai részéhez. Itt hirtelen mindenki betartotta a kreszt, például megáltak a piros lámpánál, az utak tiszták voltak és az emberek is sokkal kulturáltabbak. Bár a forgalom itt is hömpölygött, valahogy mégis nyugodtabb, rendezettebb ez a negyed.

Mondjuk ki, látszik az égbekiáltó különbség a káoszos, suttyó vietnámi és a rendezett, kulturált európai körülmények között.

Bár imádtam az országot, az az igazság, hogy ezt azért be kell ismernem: itt az ember akarva akartatlan felsőbbrendűnek kezdi érezni magát. Most már meg tudom érteni, hogy annó a hódító európaik miért nézték le ezeket a népeket… űgy túnik, azóta sem változott a helyzet.

3. Temple of Literature (az Irodalom Temploma)

A Temple of Literature a hagyományos építészeti örökség egy darabja, ami sajnos ritkaságnak számít egész Vietnámban.

Az épületegyüttest fal vesz körbe, jó nagy területű és szerencsére nagy része zöld, parkosított.

A irodalom temploma Vietnám számára fontos kulturális és történelmi emlék, mivel a legrégebbi egyetem, s egyben Konfuciusznak, illetve más bölcseknek, tudósoknak szentelt “emlék” és tiszteletadás.

Az épületet 1070-ben hozták létre, ahová az ország minden tájáról érkeztek diákok, akiket komoly és nehéz vizsgákra készítettek fel.

Ennek szentelt kiállítást is megnézhettünk az egyik épületben, ami emlékeim szerint vietnámi tartózkodásunk legkomolyabb eleme volt történelmi és kulturális szempontból. Bár tény, hogy az 50. tábla információit már nem tudtam befogadni, de az biztos, hogy ez a kiállítás bármelyik európaival felvenné a versenyt.

A terület bejárására kb. 1-2 óra elég. Több udvarból áll, melyeket a Baliról ismerős, de attól kinézetben eltérő kőkapuk kötnek össze. Az udvarok nagy része parkosított, illetve térkövezett. Kőszobrok, fém dísztárgyak, tudósok sírjai, bonsai-ok és oltárok is megtekinthetők.

Ami nekem a legjobban tetszett a kaligráfia kiállítás. Akárcsak Kínában vagy Japánban, Vietnámban is van kultúrális hagyománya az írás művészetének.

Sőt, az irodalom temploma a mai napig fontos szerepet tölt be a felsőoktatásban, sok diákot láttunk, akik ide jöttek ünnepelni diplomájukat, sőt, elvileg ma is tanulnak itt.

4. Flag Tower (zászló torony)

A flag tower ma az UNESCOS Imperial Citadel of Thang Long része, az 1800-as évek elején épült.

Mi a buszról leszállva futtában néztük meg, őszintén szólva én ezért biztosan nem jönnék ide. Persze lehet, hogy közelebbről érdekesebb, bár a képek alapján nem hinném. Ha éppen útba esik, szuper, de ha nem, akkor sem maradtál le semmiről. Ezer fokban nem sok kedvünk volt kitérőt tenni.

5. Imperial Citadel of Thang Long – az UNESCO világörökség része

A több mint ezeréves, egykori királyi székhely az UNESCO világörökséghez tartozik, mi nagyjából emiatt is néztük meg.

Bár az UNESCO helyszínek 99%-ban érdekesek és kiemelt attrakciónak számítanak, ez a maradék 1%-ba tartozik. Legalábbis számomra nem volt olyan nagy élmény.

Persze értem a történelmi jelentőségét, a citadella ugyanis a 7. században épült és egészen a 19. századig működött.

Az épület elképesztően régi, már nagy részét feltárták. Sok-sok épület, kisebb kiállítások, kertek és parkok, udvarok, szobrok, harangok, kerámiák tekinthetők meg. Illetve a citedella a háború idején afféle központként szolgált, ezért egy kommunista kiállítást is megszemlélhettünk, ami egész érdekes, főleg a háború / kommunista éra és történelem iránt érdeklődőknek fog tetszeni. Még eredeti terepjárókat és a kommunista vezetők autóit is meg lehet csodálni.

6. Ho Chi Minh Mausoleum Complex

Szinte minden létező blogban ajánlják ezt a látnivalót, a legtöbb helyen azonban nem említik, hogy kizárólag hosszú ruhában engednek be, tehát, ha a ne adj isten, egészen véletlenül, egy olyan napon, mikor 35 fok van, és te rövidnadrágban / szoknyában és rövid ujjúban próbálod túlélni a tikkasztó kánikulát (micsoda ötlet!), bizony kint maradsz. Nem is értem, miért nem nyilvánvaló, hogy a turisták egy trópusi országban hosszú nadrágban járjanak…

Ráadásul a komplexum 16 órakokor bezár.

A történelmi területet fal veszi körbe, több bejárata is van, de a turisták csak egy kapun keresztül léphetnek be, és körben mindenhol fegyveres katonák őrzik. A bejáratot is alig találtuk meg (nem pont ott van, ahol a Google jelöli) és semmilyen hivatalos weboldalra nem bukkantunk. Ezen az utazásos holnapon találsz információkat, ha sikerül bejutni.

Én a címet a Google térképére a Lonely Planet útikönyvből másoltam be:

P Ngoc Ha & P Doi Can.

Hát, így néz ki egy valódi diktatórius, kommunista ország…

A szerencsések az alábbi attrakciókat tekinthetik meg:

• Ho Chi Min Mauoleum
• Ho Chi Minh Stilt Houe
• Ho Chi Minh Múzeum
• Presidental Palace
• One Pillar Pagoda

7. Lotte Observation Deck (Kilátópont)

Erről a Lonley Planet könyvben olvastam, és elvileg csodás kilátás nyílik a tetejéről a városra, de annyira kiesik a belvásorosból, hogy képtelenek voltunk rávenni magunkat, hogy eljöjjünk.

Busszal baromi nehézkes közlekedni, mert a Google álta kiadott busz vagy jön vagy nem, taxiba meg nem akartunk ülni.

8. Thong Nhat Park (egykori Lenin Park)

A Francia negyedben található park remek búvóhely Hanoi őrülete, zaja és káosza elől. Csöndes, nyugodt, viszonylag rendben van, a szemét sem túl sok.

Arra pont jó, hogy az ember kicsit sétáljon, pihenjen, de nem különösebben szép. De legalább van néhány pad.

Nagyjából olyasmi, mint Budapesten a városliget volt még akkor, mikor a Pecsa állt.

Sok a zöld, de a fű kopott, van egy nagy, csúnyácska tó.

Az egész park szegényes, olyan nagyon vietnámi ez is. Láttunk 1-2 mini üzletet, ahol italt árultak, de nincs semmilyen kulturális helyszín vagy vendéglátó hely, látszik, hogy erre itt nincs igény, alig-alig használják.

9. Tran Quock Pagoda és a Ho Tay (Nyugati-tó)

A Tran Quock Pagoda a Ho Tay (Nyugati-tó) peremén ívelő híd mellett, egy pici szigeten áll. Ez a legidősebb buddhista templom Hanoiban, több mint 1500 éves.

Mi sajnos már csak akkorra értünk ide, mikor bezárt, de kívülről is szép, ha már itt van az ember, megéri megnézni. A városközponttól kb. 5 km-re található, jöhetsz busszal, vagy foghatsz fuvart a Grab appon. Itt tudsz róla még több infót.

A Grab appot Ázsiában mindenhol használják, rendkívül praktikus és remekük működik. Foghatsz vele taxit, autó vagy robogó formájában és ételt is rendelhetsz. Mi utóbbit próbáltuk még Indonéziában, és minden szuperül működött, lehet chatelni a sofőrökkel, értékelni őket és az árakat előre látod. Csak töltsd le valamelyik app store-ból és regisztrálj be.

Bár a tó körül vezet séta- és kerékpárút, illetve padok is vannak, ahova a helyi fiatalok kiülnek, finoman szólva sem emlékeztet mondjuk a Duna-korzóra…

Sajnos a Ho Tay sem valami szép, szerintem elég koszos lehet a vizet.

Érdekes módon a háttérben néhány felhőkarcoló emelkedik az ég felé, talán ez lehet az új, üzleti negyed.

A tóhoz sétálva azt vártuk, hogy ez egy nyugis hely lesz, mint a városligeti-tó Budapesten, a leírások alapján legalábbis erre következtettünk. Ennek éppen az ellenkezője volt igaz.

Olyan őrült forgalom folyt dühöngve a tó körül, hogy fizikailag nem bírtunk átkelni a 4-5 sávos úton. Képzelj el mondjuk egy amerikai nagyváros 10 sávos útjain kiakalult dugót, hát nagyjából annyi autó és robogó küzdött egymással az előrejutásért.

Azt hittem, idegösszeomlást kapok, annyira durva volt… ezért én soha az életbe vissza nem jönnék ide.

10. Mozaik fal (Hanoi Ceramic Mosaic Mural)

A mozaik falhoz eszedbe ne jusson gyalog menni, mert egy borasztóan forgalmas, zajos út mentén található, gyakorlatilag jármű nélkül nem fogod tudni megnézni.

Nekünk szerencsénk volt, mert busszal többször is elmentünk ezen az úton, és az albakból megcsodálhattuk – mert tényleg szép!

A mozaik valójában egy kb. derékmagasságú, az út mentén álló oldalfalon található. 4 km hosszú és ezzel a leghosszabb ilyen alkotás, helyi művészek készítették 3 éven keresztül, és Hanoi 1000. születésnapján, 2010-ben fejezték be.

Még a Guinnes rekordok könyvébe is bekerült, mint a világ legnagyobb mozaikja.

Kérdésed van? Segítségre lenne szükséged?

Várom leveled: vadocutazo@gmail.com

Képválogatás Hanoiból