Bali látnivalók és utazási tanácsok: 12 hely, amit érdemes felkeresned

Bali látnivalókban elképesztően gazdag, és szinte lehetetlen mindent feltérképzetni és bejárni pár nap alatt. Mi 5 napot töltöttünk Bali szigetén (összesen 14 napot Indonéziában) és csupán a keleti, nyugati részeket sikerült többé-kevésbé felfedezni, de így is rengetget látnivalóhoz nem jutottunk el.

A Bali látnivalók neveit a legtöbb esetben 3 nyelven írom ki:

1. magyarul, hogy érthetőbb legyen,
2. indonézül, így helyben is könnyebb azonosítani,
3. angolul, hogy online is megtaláld

Ha bármi nem világos, vagy egyszerűen kérdésed van, keress bátran e-mailen vagy az Instagramon!

Tartalomjegyzék

Ezért olyan népszerű Bali

Bali látnivalók típusai

Mennyi időre érdemes Balira utazni?

Mikor érdemes Balira utazni?

Balira nem a strandokért érdemes utazni

Közlekedés Balin

Taxi vagy robogó?

Árak: robogó vs. taxi

Itt szállj meg

Ubud látnivalói – lista

Ezeket érdemes tudnod a hindu templomokról

Ezért olyan népszerű Bali

Bali Indonéziában található, ami a világ legnagyobb népességű muszlim vallású országa, ezért Bali szó szerint és átvitt értelemben is egy sziget.

Ebből fakadóan Bali népszerűségének egyik titka a hindu valláshoz kapcsolódó kultúrális szokszínűség és az Indonéziában kicsinek számító sziget változatos tájai

Egy réges-régi, német utazó által írt könyvben olvastam Bali történetéről.

Ha velem egy generációba tartozol, vagy idősebb vagy, akkor biztosan fecsillan majd a szemed a retró rózsaszín “VILÁGJÁRÓK” sorozat címpaljára pillantva.

A hindu és buddhista vallást indiai kereskedők vitték el az indonéz szigetvilágba, vélhetően már az i.sz. első évszázadokban. Nemcsak Balin, hanem más szigeteken is megjelentek az indiaiak, amit Jáván a híres Borobodour és Prambanant gigantikus kőépület és szoboregyüttese bizonyít. Később a hindu vallás kiszorult a szigetország többi részéről, Balin azonban megmaradt. Ezért Balit, a tömegturizmus ellenére, manapság is belengi egyfajta misztikum, és ez az, ami annyira vonzza a turistákat. No meg a sok paradicsomi utat kínáló utazási iroda plakátja és marketing szövege :).

A balinézek egyébként vidámak, mosolygósak, szívből jövő kedvességgel és nyitottsággal fordulnak a turisták felé.

Az indonéz muszlim nőkkel szemben a balii hölgyek nem takarják el a fejük kendővel és nem hordanak az egész testüket fedő ruhákat. Helyette színes szoknyákat viselnek, a fiatalok előnyben részesítik az európai öltözetet. A 30-es, 40-es és idősebb férfiak pedig előszeretettel húzzák magukra az indonézek hagyományos viseletét, a szarongot és a fejükre egy csúcsos kendőfélét kötnek.

A hinduizmus miatt Bali roskadásig van gyönyörű hindu templomokkal, faragott szobrokkal, gazdagon díszített szentélyekkel, imahelyekkel, különféle kőből készült építményekkel. Befogadni is lehetetlen a túldíszített vallási szentélyek garmadáját.

A templomok mellett sokan trópusi paradicsomként tekintenek a szigetre, ami véleményem és tapasztaltom szerint nem állja meg a helyét, legalábbis én nem így képzeltem el.

A másik nagy csoportja az ide látogatóknak a keleti tanításokat magukénak valló jógások. Én mondjuk minimális erőfeszítést sem voltam képes tenni ilyen hőségben és páratartalom mellett, el nem tudom képzelni, hogyan tudnak itt jógázni. 🙂

Bali látnivalók típusai

Bali látnivalói elsősorban a hindu templomok és a hindu kultúrához kapcsolódó építészeti emlékek, illetve a vízesések és vulkánok.

Ezért én a látnivalókat 2 csoportra osztottam:

1. Hindu kultúrához kapcsolódó látnivalók
2. Természeti látnivalók

Mennyi időre érdemes Balira utazni?

Ha ismét Balira utazhatnék, biztosan 10 napot rászánnék. Ennyi idő alatt a sziget nagy része szerintem bejárható, ráadásként beleférhet még a szomszédos Java szigetén az Iljen-vulkán kéken lobogó lángjainak megcsodálása is.

További 1-2 hetet ajánlok a közeli szigetek beutazására (Nusa Penida, Gili-szigetej, Lombok, esetleg Java keleti része).

Természetesen ennél jóval több időt is el lehet itt tölteni, hiszen Indonézia óriási és rengeteg a látnivaló!

Mikor érdemes Balira utazni?

Balin a száraz évszak májustól augusztus végéig tart, az előtte és utána lévő 1-2 hónap az átmeneti évszak (elő/utószezon, angolul shoulder season). Ilyenkor még teljesen biztonságos az idő, bár előfordulhatnak záporok, de ez itt rendszerint gyorsan elvonul. Mi egyszer sem tapasztaltunk esőt május végi- június eleji itt tartódkosáunk során.

Bárhová is utazom, a várható időjárásról mindig a Climates To Travel weboldalon tájékozódom, illetve ez alapján választom ki, hogy mikor utazom. Átekinthető, részetes és régiókra lebontva mindent megtudhatsz, amire csak szükséged van. (csapadék, napsütéses órák száma, tenger hőmérséklete, öltözködési tanácsok).

A tömeg nagy része Balira júliusban és agusztusban érkezik.

Ezért szerintem a szezon legeleje (május-június) és a vége utáni időszak (szeptember eleje) a legjobb.

Természetesen a repjegyárak is e szerint alakulnak. Júniuban és májusban még ki lehet fogni megfizethető járatokat.

Balira nem a strandokért érdemes utazni

Mi az 5 nap alatt csupán egyszer tudtunk lemenni a tengerpartra, mivel Balin a közlekedés elég kaotikus, és rengeteg időt vesz igénybe. Azt nem állítom, hogy a Tanah Lot szigettemlom nem volt szép, viszont a strand egyáltalán nem a képeslapokon látott trópusi álom.

Ezen felül számtalan utazó beszámolóját olvastam és hallottam a témában, és a többség egyetért abban, hogy a strandok nem olyan szépek itt, mint Ázsia más részein.

Azonban a Bali melletti pici szigeten, Nusa Penidán álomszép, hófehér homokos tengerpartokon jártunk, ahol a víz alatti világ még a felmelegedés ellenére is vibrálóan szép és gazdag.

Közlekedés Balin

Balin nincs tömegközlekedés, ezért az alábbi 2-féle közlekedési eszköz közül választhattunk:

1. Bérelt robogó
2. Taxi sofőrrel

Látszólag Bali nem rendelkezik gigantikus kiterjedéssel, de a közlekedés elképesztően káoszos, hiszen órási embertömeg érkezik ide és a helyiek is sokan vannak, amit egyszerűen nem bír el az itteni úthálózat. A kis távolságokat is rengeteg idő megtenni, egy 30-40 km-s út 1-1,5 óra hosszú is lehet.

Ráadásul az utakon araszoló autók és robogók (ez utóbbi a helyiek elsőszámú közlekedési eszköze) a torkunkat kaparó, folytogató benzingőzt pöfögtetnek a levegőbe megállás nélkül, még taxinkban ülve is éreztük. (Mondjuk a járművek idősebbek, mint egynéhány európai ország, szóval nem annyira “eukomformok”, ami a kibocsátást illeti😅).

Taxi vagy robogó?

Sok európai előszeretettel robogózik, ami itt nemzeti sport, de én csak annak ajánlom, aki gyakorlott, magabiztos robogós. A 3-4 sávos utakon folyamként áramlik a tömeg, elképesztő gyorsasággal és hirtelenséggel cikáznak a robogósok, látszólag mindenfajta közlekedési szabályok nélkül.

Ezért mindenki maga döntse el, hogy be meri-e vállani a robogót, vagy inkább a taxit választja.

Én személy szerint itthon is a félős kategóriába tartozom, még autóval sem vagyok magabiztos, szóval nem is volt kérdés, melyik opciót választjuk. Mondjuk húgomnak ekkor még josogosítványa se volt, ez végképp eldöntötte a dolgot.

Nemzetközi jogosítványra Indonéziában szükség van, ami igazából egy papírfecni és bármelyik kormányablakban elkészül 10 perc alatt.

Bár Indonéziában nem sokat adnak a szabályokra, ne adjunk felesleges indokot a rendőröknek a büntetgetésre. Állítólag sok az álrendőr, ezért a legjobb megodás, ha nem állsz meg egy “rendőrnek látszó” embernek. Ha nagyon akar, majd utánad jön és ha tényleg rendőr, akkor vedd elő azt, amiben mi magyarok profik vagyunk: magyarázd ki, tettesd magad hülyének.

Robogózás előnyei:	Robogózás hátrányai
olcsó rugalmas szabadságot biztosít bárhová eljuthatsz vele	veszélyes nem túl gyors hosszú távon kényelmetlen közvetlenül szívod be a benzingőzös levegőt több éves gyakorlatot igényel

Taxizás előnyei	Taxizás hátrányai:
kényelmes bármit csinálhatsz útközben (tervezheted az utat) ha jó fej a söfőröd, sok mindent megtudhatsz Baliról	az autóhoz, sofőrhöz vagy kötve nem rugalmas, nem tudsz a saját terveid szerint haladni jóval drágább, mint a robogózás

Árak: robogó vs. taxi

Robogó bérlés	Taxi sofőrrel
Kb. 40.000 rúpia / nap / fő (~ 1.000 Ft)	Kb. 600-700.000 rúpia / nap* (~ 14-16.000 Ft) *Ezért az árét kb. 4 helyszínre tudsz eljutni (sokkal több nem is fér bele egy napba) Azonban ha többen vagytok, többfelé oszlik el ez az összeg.

Következtetés: én csak több év tapasztalattal rendelkezőknek ajánlom a robogózást, viszont ha ez adott, igazán szabadon járhatod be rajta Balit.

Itt szállj meg

A repülőtér Denpasar, a főváros mellett található, de Bali kulturális és turisztikai fővárosa Ubud. Mint mindenki, mi is itt foglaltunk szállást.

Maga Ubud is érdekes, és nem csak a kézműves piacok miatt! Számtalan gyönyörű épület, templom, szentély található itt, sőt, a közelben szépséges rizsteraszokat is bejártunk.

Első napunk Ubud felfedezésével kezdtük és hatalmas izgalommal indultunk neki. Az időeltolódás miatt kialakult jet-legtől azonban elég kábán ébredtünk.

A jet-leg azt jelenti, hogy a bioritmusod még a kiindulási helyszín időzónája szerint működik, ezért minél nagyobb az eltérés két helyszín időzójána között, annál keservesebb az átállás. Bali és Magyarország között +7 óra van nyáron, télen +6 (Balin nincs nyári és téli időszámítás), vagyis amikor az indonéz szigeten már reggel 6 vagy 7 óra van, itthon még csak éjfélt üt az óra. Ezért nagyjából akkor kell felkelni első nap, mint amikor Magyaroszágon még bőven az igazak álmát aludnánk. Szerencsére húgom hozott magával bio melatonint (az alvást segítő hormon), így ezzel többé-kevésbé átvészeltük a jet-leges 3-4 napot, de azért így is volt összevisszaság a fejünkben.

Szállásunk díja a reggelit is magában foglalta, amit szállásadónk felesége frissen készített: fincsi banános palacsinta egy kis mézzel, gyümölcsökkel (papaya, banán, ananász), teával, amit privát kis teraszunkon tálalt fel nekünk.

Mivel a szállásunk kiemelkedően jó volt, főleg kedves szállásadónk miatt, aki nemcsak rengeteg hasznos tanáccsal segített, de fuvart szervezett, hajógyeket foglalt és még robogón el is vitt minket pénzt váltani egy tutira megbízható helyre, szívvel ajánlom neked az Ő szálláshelyét.

A DEN DEN MUSHI névre hallgató kedves szállást Airbnb-n foglatuk, a Majomerdőtől és a kávézók utcájától 10 perc séta, mégis csendes, ami itt nagy szó! Gyönyörű kertje, belső udvara van, és kényelmes kis házikók alkotják a szállásokat, egyszerűen imádnivaló.🥰

Ubud látnivalói – lista

Ubudról egy külön blogot fogok írni, ezért ide csak listaszerűen szedtem össze a látnivalókat:

• Majomerdő (Monkey Forest)
• Lótusz templom, avagy Saraswati Temple (Pura Taman Saraswati)
• Királyi Palota (Ubud Royal Palace, Puri Saren Agung)
• Campuhan Ridge Walk
• Ceking Rice Terrace
• Juwuk Manis Rice Field Walk
• Prianka Ubud Art Market (kézműves piac)
• Hagyományos kecak tánc és tűztánc

Ezeket érdemes tudnod a hindu templomokról

A helyes öltözet

Bali szent helyeire, a templomokba, akárcsak egy mecsetbe vagy keresztény templomba, nem illik miniben, fedetlenül belépni. A legtöbb templomban táblán hívták fel a turisták figyelmét arra, hogy kössenek a derekukra kendőt vagy szarongot, viseljenek hosszú szoknyát, rövid nadrában pedig a férfiak se lépjenek be.

A felsőrésznek pedig mindkét nem esetén legyen ujja.

Sok templom bejáratánál adnak szarongokat, de nem mindenhol, ezért érdemes beszerezni egyet (ez nem lesz nehéz, mert 5 lépésenként árulják, sőt, mobil árusok is üldözőbe vettek minket több alkalommal is és igen szemfülesnek kellett lennünk, hogy lerázzuk őket.

Meru tornyok

A fotókról már ismert, jellegzetes pagodaszerű, tucatnyi picike, egymásra épült tetőből álló balinéz tornyok a meru tornyok, balinéz nyelven pelinggih meru-k. A meru szó a hinduk és buddhisták szent hegyére, a Mahameru hegyre utal, ami hitük szerint a világ közepén található. A tornyok emeleteinek száma mindig páratlan, 1-11 között változik.

Szentélyek

Minden hindu templom közelében találhatóak lábakon álló, pálmalevél tővel fedett szentélyek, ezek az istenek székei.

Belépők

Balin minden templomba belépőt kell fizetni, ami a legtöbb esetben egységesen 50.000 rúpia, kb. 1.100 Ft, de kivételes jelentésőgű vagy látogatott templom esetén lehet ennél több is.

Bali látnivalók: a hindu templomok és egy tradicionális balinéz falu

Most pedig következzenek a Bali látnivalók általam öszeállított, tehát teljesen szubjektív listája. 🙂

1. Goa Gajah, az Elefánt-barlang templom

A Goa Gajah Elefánt-barlang templom a Bali látnivalók közül az egyik legismertebb, de a helyiek számára is kiemeltkedő szakrális jelentőséggel bír.

Maga az elefántos barlang csak egy kis része annak az óriási területnek, amit az épületegyüttes elfoglal.

Ez a terület 2 részre oszlik:

1. Felső helyszín, ahol egy tér és maga a barlang-tempon van
2. Lenti helyszín, ahova hosszú lépcsősor vezet a fák közé bújva, alján egy kis tóval.

A parkolóból a belépő megváltását követően kőlépcsőkön ereszkedünk le, természetesen derekunkra kötve egy-egy színes szarong (kendő), amit a bejáratnál adnak. A szarongot azért kapjuk, hogy megtiszteljük a hindu vallás szent helyeit.

Persze rengeteg templomnál az árusok megpróbáltak ránk sózni szarongokat, mi nem vettünk.

Egyébként az egész Goa Gaja helyszíne csodaszép, kicsit A dzsunge könyvében éreztem magamat, a majmok sziklája jelenetnél, hiszen itt is minden kőből és sziklából áll, amit óriási trópusi növények és színes virágok ölelnek körbe.

Ahogy ereszkedünk lefelé, egy nagy vízzel teli kőmedence fogad egy óriási köves udvaron, ami teli van kis pálmaleveles tetővel borított épületekkel, ezek azok a bizonyos szentélyek, az istenek székei.

Bárhová néztünk, vagy egy szentélyt, vagy egy kőszobrot, faragványt vagy valamilyen színes díszt pillantottunk meg.

Miért elefánt?

Az elefánt a hindu Ganésha istent szimbolizálja. A barlangtemplom belül nem kifejezetten szép, a bejárata az érdekes az óriási elefántszobor miatt. Itt természetesen csináltunk egy közös fényképet.

Megéri lelépcsőzni a terület alsó részére is, mert gyönyörű az útvonal, mindent benőtt a buja természet.

2. Tanah Lot szikla templom (Pura Tanah Lot)

Az interneten millió csodaszép fotó kering a híres tengerparti templomról, de az az igazság, hogy szerintem a fotókon sokkal szebb, mint a valóságban.

És még ami nekem itt csalódás volt, hogy nem engednek fel a templomba, ellenben sorban állhattunk a szerzetesekhez, hogy “megáldjanak” néhány rúpiáért cserébe. Mivel ez az egész úgy nézett ki, mintha utána fel lehetne menni, mert nem láttuk a csalódottan távozó embereket a másik oldalon, nekem kifejetetten kellemetlen emlék lett.

Ennek ellenére megérte ide eljönni, hiszen nem hagyhattuk ki Bali egyik TOP látnivalóját, másrészt a naplemente tényleg csodaszép innen nézve. Ahogy a nap halad a horizont felé, és a színek pillanatokat alatt változnak sárgából vérnarancsba, az egész sziget és a horizont egészen álomszerű.

3. A víz temloma (Tirta Empul Temple, Water Temple Pura Tirta Empul)

A Tirta Empul Temple egyértelműen a legszebb helyek közé tartozik, amit meglátogattunk Balin.

Különös volt megfigyelni, hogy nem csak hinduk (balinézek), de fehérek is részt vettek itt a rituális fürdőzésben, a 13 szökőkút táplálta kőmedencében. Könnyű volt őket felismerni, mert mindenki zöld ruhát vett fel piros övvel.

Csináltam pár kényképet, de igyekeztem odafigyelni arra, hogy ne zavarjam meg őket, hiszen számukra a fürdés egy szent, szakrális esemény.

A Tirta Empul jelentése “szent forrás”, ugyanis tényleg van itt egy hőforrás, ami csodaszép, tiszta vizű kőmedencében gyűlik össze. A víz színe smaragdzöld, teli van zöld növényekkel. Az egész helyszín egészen rendkívüli, és természetesen óriási területet foglal el, mint a legtöbb bali templom.

Ha az ember a hindu kultúrával találkozik, említést érdemel az a bizonyos kereszt, amit némi módosítással a nácik tettek jelképükké.

Ez a szent szvasztika, más néven napkereszt, tűzkereszt

Bevallom, hogy meglepődtem, mikor a keresztet megláttam a víz templom egyik kerítésén, habár azt tudtam, hogy eredetileg ez egy hindu jelkép. Ekkor elhatároztam, hogy írni fogok róla, hiszen nem igazán ismertem az eredetét.

A kereszt 4 karjai eredeti ábrázolás szerint felfelé, lefelé, jobbra és balra néznek, amit a nácik negyed fordulattal elforgattak.

A szent szvasztika nem csak az Indus-völgyében, hanem az összes ősi kultúrában megtalálható jelkép, így Peruban, az egykori Itáliában és Görögországan is.

A jelkép a nap égen látszólagosan leírt pályájára utral, főként a napkultusz szimbóluma, de egyes vélekedések szerint a 4 égtájra is utalhat, így a fölműveléssel is összefügghet.

Még egy érdekesség az “árja” szó is a hinduzmusból származik, az “árjan” szó lelkileg műveltet jelent.

(Forrás: kagylókürt.hu)

Hatalmas kövezett terek, kőkapuk, szentélyek, szobrok és a bejáratnál árusok. Én is vettem néhány lealkudva is túlárazott, ujjnyi banánkákat. Hihetetlenül finomak, mondanom sem kell, sokkal édesebbek, mint amiket Magyarországon kapni lehet. 🙂

4. Beratan-tó és az úszótemplom (Ulun Danu Beratan)

Minden kétséget kizáróan a legszebb hely, ahol jártam Balin a Beratan-tó és az Ulun Danu Beratan úszótemplom. Ráadásul az egész komplexum elképesztően tiszta, már-már túlzottan is rendben van tartva (értsd: a virágágyásokat vonalzóval mérték ki). Már a bejárat is különleges, vörös-arany balinéz dekorációval és ernyővel jelzik a kasszát, ahol a 75.000 rúpiás jegyet megvettük. (A legtöbb templomba a belépő ennél olcsóbb 25.000 rúpiával, ami amúgy érthető, azonkívül magyar pénzben nevetségesen kicsit összeg).

A tó mélykék és csak úgy csillog a napfényben, olyan, mint egy óriási tükör, körülötte pedig hegyek magasodnak. A táj a zöld és a kék ezerféle árnyalatában tündököl, a levegő illatos, minden fényárban úszik.

Mindebben a természetes keretben ott áll a sok tornyú, díszes, kőből faragott hindu templomegyüttes, ami egy picike szigeten áll.

Lehetőség van hagyományos balinéz viseletbe öltözni és fényképeszkedni a Beratan-tó paradicsomi háttere előtt. A fotót egy szerzetes készíti, rendes digitális fényképezőgéppel. Elég mókás látvány amúgy a múltnak és a jelennek találkozása. 🙂

A terület nagy része virágos park, ahol szentélyek, kapuk és különféle szobrok vannak, de messze nem olyan sok, mint amit máshol láttunk. A pálmalevél tetővel fedett szentélyek szerencsére közvetlenül a tóparton is megtalálhatóak. azért mondom, hogy szerencsére, mert a Bali felföldön olyan elképesztő erővel perzsel a nap, hogy 5 perc után meggyulaldsz és rákvörösre égsz, azonban a tető hűse menedéket ad a forróság elől. Ráadásul rendkívül kellemes az árnyékból csodálni a tavat és a templomot.

Ezenkívül fura, egyáltalán nem egy szent helyhez illő ember méretű gagyi szoborpark és szelfi pontok is vannak, amik teljesen értelmezhetetlenek számomra. Egyrészt minek, mikor a táj lenyűgőzően szép, másrészt rontják a hely varázsát.

5. Penglipuran ősi falu és a Bambusz erdő

Penglipuran egy tradicionális balinéz falu, hagyományos balinéz építészettel. Becslések szerint a kis falut 700 évvel ezelőtt alapították.

A falu nagyjából az indonéz Hollókőnek felel meg, egy élő skanzen, hiszen a mai napig lakott.

Penglipuran hosszú, kövezett utca mentén sorakozó, méretes belső kertekkel rendelkező kőépületekből áll. Sok udvarban boltot alakítottak ki, és akad itt 1-1 kávézó is.

A faluba a belépő ára 50.000 rúpia.

A kis faluban, és általában Balin, jellegzetes és feltűnő, több méter magas, az ég felé hajló, horogra emlékeztető díszes-színes, zászlószerű bambuszbotok hajladoznak. Ezek az penjorok.

A penjor, vagy bambuszoszlop, egy virágokkal és más növényekkel díszített, hajlított bambuszrúd. A balinéz hitvilágban fontos szerepet tölte be, az instenségek emberi életben való jelenlétét jelképezik.

A penjor babmusz anyaga a földet és a természetet szimbolizálja, illetve az embernek a természettel való viszonyát. A penjor magassága azt a törekvést jelképezi, hogy a balinézek elérjék életük nagyságát. A penjor íve pedig Vishnu istenségre utal, aki a balinéz-hindu hitvilág fontos szereplője.

Mikor itt jártunk, kissé borúlt volt és talán szemergett is némi eső, ezért nem tudtam olyan szép képeket fotózni, ennek ellenére remekül éreztem magam, jó kis kulturális csemege volt.

Ami még érdekesebbé tette számomra Penglupuran falut, a belföldi turisták tömege.

Bár Bali önmagában is elképesztően turistás és mindenol sokan vannak, itt a látogatók legalább fele belföldi. Láthatólag ők Indonézia más részeiből érkeztek, erre öltözetük (főleg a hölgyek fején a kendő) engedett következtetni, de a férfiak is másként voltak öltözve, mint a balinézek.

El se hittem, hogy ennyi vidám, csacsogó, tarka-barka ruhába és színes fejkendőbe bújt lány fotózik és szelfizik ezerrel. Voltak fiúcsapatok is természetesen, de az emlékeimben főleg a lánycsapatok maradtak meg.

És ami még vicces, hogy mi is látványossággá váltunk. Több lánycsapat is megszólított minket és közös fotókat kértek tőlünk. Az első alkalommal félreértettem, metr azt hittem, hogy azt kérik, mi fotózzuk le őket. Persze nem vagyok álszent, rengeteg utazó mesélt a közös fotós élményeiről Ázsiában, de itt erre nem számítottunk, hiszen ez Bali, a világ egyik legturistásabb helye. Aztán persze gyorsan leesett a tantusz, és nyilván örömmel mondtunk igent, elvégre milyen menő már, hogy végre ÉN is elmesélhetem, hogy idegenek közös fotót akartak velünk. 🙂

Mellesleg az egyik ilyen kérés egy élénkvörös ruhákba, fejkendőkbe bújtatott lánycsapattól jött, és éppen az, aki megkért minket, eléggé nyilvánvalóan egy transzvesztita / transznemű volt. Mondom, muszlim országban, rikító színekben (amúgy a csapatban ketten is voltak fiúból lett lányok). Lehet, hogy ez az egész nemi identitás kérdése külföldön nem is annyira nyilvánvaló, vagy nem ítélik el mindenhol? Elgondolkodtató!

Miután kisétáltuk, kibámészkodtuk magunkat, megláttunk egy hívogató fa táblát és egy csinos kaput, ami fincsi kávéval és egy nyugis kerttel kecsegtetett minket. Mivel kitikkadtunk a 30 fokos, 100%-os páratartalmú levegőben, örömmel sétáltunk be. A kis pultban 3 fiatal indonéz várta, hogy kiszolgálhassa a kedves vendéget, rajtunk kívül amúgy csak egy párocska kávézgatott bent. Fő a nyugalom!

És a kert valóban gyönyörű, tiszta, rendezett volt, guszta kis asztalokkal, hintával. Ideális hely egy kis csillezésre.

Ha Penglipuranban jársz, mindenképpen térj be ide! A hely neve: Pondok Kopi Penglipuran

Mily meglepő, a KOPI jelentése “kávé”. Nem nehéz megjegyezni.

Mondjuk azt nem tudom, a pultban miért voltak hárman, mert így is 15 percet vártunk a 2 kávéra, de végül is megérte, mert elképesztően finom volt és jól esett a jeges cappuccino ebben a hőségben.

A kávézás után körbenéztünk a kertben, mert kíváncsi voltam, mi az a dobhártyaszaggató cirregés, s mint kiderült, egy helyi kabóca hangját hallottam. Ezenkívül érdekes növényeket is láttunk a kertben, többek között megtermett sárgadinnye-méretű, tüskés gyümölcsöt, ami gigászi pálmák oldaláról lógott le. Meglátásom szerint ez a hírhedt durian (Ázsia büdös gyümölcse) lehetett.

A faluból kifelé vezet egy kis út, ami a közelben található babmuszerdőbe visz, erről egy tábla tájékoztatott minket. Érdemes megnézni, mert izgalmas, főleg, ha még nem láttál bambuszt a valódi élőhelyén. Azok a nádszerű képződmények, amik Magyarországon nőnek, még akár botanikus kertekben is, köszönőviszonyban sincsenek a szabad természetben növő bambusszal. Némelyik bambusz karvastagságú, és famagasságú. Itt Balin még nem is láttunk olyan nagyokat, de pl. Kolumbiában még a platánfa magasságát is bőven túlszárnyaló bambusz-rengeteget figyeltünk meg.

6. A híres cibetamcska kávé (KOPI LUWAK), és a Satria fűszerkert

Utólag tudtuk meg, hogy az erdőben található Satria nevű “ültetvény”-nek a látogatása be van iktatva minden helyi taxis programjába, kapnak érte mellékest, ezért tuti, hogy elhoznak ide, ha kéred, ha nem. A különbség, hogy melyik taxis hogyan tálalja ezt, a mi sofőrünk elmondta, hogy lesz egy kostoló, de nem kötelező utána vásárolni. (Erről egyébként a Tripadvisor-on bizony jó sok negatív értékelés született, okkal).

Akkor még nem igazán értettük, hogy mi ez, azt hittük, hogy kávé ültetvény látogatás.

Mivel erre már volt szerencsénk Kolumbiában, ezért nem zavart annyira, hogy valójában ez egy programnak álcázott értékesítés volt.

Ennek ellenére remekül éreztük magunkat.

Úgy néz ki a Satria meglátogatása, hogy az ember besétál egy gyönyörű trópusi kertbe, ami telis-tele van órási fákkal, fűszerekkel és Európában egzotikusnak számító növényekkel. Jön egy emberke, aki úgymond a vezető, de nem igazán mond semmit, csak megmutogatja a növényeket. A mi “vezetőnk” egy tini kiscsaj volt, angolul is elég limitáltan beszélt, a kérdéseinkre sem igazán tudott válaszolni.

Mindenesetre engem lenyűgözött, hogy élőben láttam vaníliát, borsot, fahéjat, ananászt, kurkumát és még sok minden mást.

Kopi luwak

A program része volt a kopi luwak, a híres cibetmacska kávé (kopi indonézül kávé, a luwak az állatka neve) készítésének megismerése. A ketrecben alvó állatokra a leányka azt felelte, hogy rotációban tartják őket bemutatásra… (én nem hittem ezt el egy percig sem, és te se tedd).

Volt egy kis kiállítás arról, hogyan készül a kopi luwak. A kávécseresznyéket az állatka megeszi, átmegy a bélrendszerén, majd az ürülékével távozik a bab. Állítólag közben mindenféle hatás éri az állat belében, amitől egyesek szerint olyan finom (és persze méregdrága) lesz. Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, mivel állatvédelemből nem kóstoltuk meg.

Sajnos sok helyen olvastam, hogy ezek az állatok, a jó pénz reményében, egész életüket szűk ketrecekben élik le. Bármit is állítanak, ne hidd el, hogy baromi humánusan bánnak velük! Ez itt a harmadik világ, nem Európa, itt senki sem ellenőrzi a szabályok betartását (és ha mégis, az sem jelent semmit, mert mindenki lefizethető) és nincs minőségbiztosítás sem.

A fejlődő világban másként működik minden, csak a pénz számít, mert abból nekik kevés van.

De mi, fogyasztók felelősek vagyunk azért, hogy a pénzünkkel szavazunk és ne vásároljunk olyan kávét, kizárólag luxusból, amiért egy állatnak szenvednie kellett. Persze tudom, hogy erre sokan mondják azt, hogy más termék megvásárlásával is… Ez igaz, de amiről biztosan tudom, hogy ártok vele, azt igenis el tudom hagyni, főleg, hogy nem alapélelmiszerről van szó. Ha lenne pénzem gyémántgyűrűre, azt se vennék, mert tudom, milyen áron jutnak hozzá (polgárháborúk, esőerdő irtás stb.)

A kopi luwak bemutató után még megnéztük, hogyan pörkölik a kávét, ki is próbálhattuk. Ezután még bámászkodtunk egy darabig, majd “kalauzunk” egy kis terasztra vezetett, fapadokra ültünk, és kaptunk vagy 16-féle kóstolót különféle kávékból és teákból.

Be kell vallanom, hogy ez a marketing módszer nálam működött, mert annyira elvarázsolt a sok íz, hogy ingyen iszogatunk, minden nagyon ízlett. Sajnos vettem is 2 kávét, 2 teát. Miért sajnos? Mert utólag visszagondolva annyira nem jó egyik sem, ott helyben az élmény varázsolt el, ahhoz képest meg baromira drága volt. Ráadásul por, ízesített kávék voltak, a teák úgyszintén.

(Lehetett volna kérni kopa luwakot, ebből 1 csésze 50.000 rúpia. (Magyarországon kb. az 5-szörösébe kerül).)

Amit viszont érdemes volt venni, az a helyben termelt szerecsendió! Fantasztikusan friss, illatos, csodálatos az íze! Ha a Satria ültetvényre látogatsz, és kedveled az egzotikus fűszereket, inkább vegyél vaníliát, szerecsendiót, mert ilyen frisset Magyarországon nem kapsz, ráadásul ár-érték arányban is jól jársz. Ha jól emlékszem, 250.000 rúpiába került 5 rúd vanília, ez kb. 5-6.000 Ft. Na most egy átlag boltban kb. 2000 Ft / darab (!), szóval megéri!

Természeti látnivalók

Balin a vízeséseket úgy kell elképzelni, mint valami szabadtéri múzeum, ahova belépőt fizetsz, a bejáratnál minimum 3 vendéglő (warung = egyszerű, tradicionális indonéz étkezde) és 1 boltocska található, az odavezető út pedig ki van építve. A legtöbb esetben kb. 5 perc séta alatt jutsz el a vízesésig, de van, ahol 15 percet is mész lefelé lépcsőkön és függőhidakon. A belépő általában 25.000 rúpia, ez kb. 600 Ft.

Véleményem szerint sok esetben maga az odavezető út érdekesebb és szebb, mint maga a vízesés, de ez egyéni szocprobléma.

És arra is számíts, hogy az interneten keringő álomszép fotók gyakran csak a valóság kiszínezett változatai. Persze ettől még tényleg sok szép vízesés található Balin, de jobban jársz, ha nem gyönyörködsz órákig a netes fotókon, mert a 3D-ben nem olyan lesz.

7. Tibumana-vízesés

Az odavezető út valami gyönyörű, dús vegetáció, rengeget virág nyílik mindenfele. Maga a vízesés szerintem nem olyan nagy szám, ha találsz érdekesebb vízesést, akár ki is hagyható.

A Tibumana-vízesés Ubud központjától 17 km-re keletre található.

8. Tukad Cepung-vízesés

A Tukad Cepung-vízesés tényleg varázslatos, ugyanis a folyócska, ami lezúdúl, mély völgyet vájt a kőbe, így egy kanyonban, fölénk tornyosuló kőfalak között sétáltunk végig, hogy lássuk az alázúdoló vízfüggönyt.

Mellesleg egy instagrammer csaj fotója tette ismertté ezt a helyet, aki fürdőruhában illegette magát a csodaszép háttér előtt.

Az odavezető út elég kalandos és csodaszép, elvégre trópósi esőerdőn mentünk keresztül.

Ráadásul viszonylag sokat kellett lefelé ereszkedni egy ösvényen, majd meredek lépcsőkön lemászni, így jutottunk le a kicsi kanyonban, tehát a vízeséshez való eljutás már önmagában is egy élvezetes program.

A folyócska vize meglepően hűvös, nagy a pára, ezért ide erősen ajánlott vízálló ruhát és cipőt venni. Én Balin mindenhova a Decatlonos gumi szandáloban mentem, ami mindenálló, a víz meg se kottyan neki és már vagy 7 éve taposom benne a világ túraútvonalait.

Akár fürdőruhát is húzhattam volna a ruhám alá, mivel az említett fotó nyomán MINDENKI ugyanazt a képet óhajtja reprodukálni. Ezért várni kell, hogy végre sorra kerülj és végre ne lógjon be egy idege kéz vagy láb. 🙂

Én eltekintettem ettől a fotótól, de tesómnek bejövős volt a terep, ezért 15 percig didergett szegény a vízfüggönytől elázva, míg végre sikerült készítenem egy olyan, éppen csak kicsit homályos fotót, ami felismerhető. 🙂

A felfelé vezető lécspősor előtt, a kanyon másik végén van egy másik kisebb, kevésbé látványos vízesés, ami engem mégis megragadott, mert egészen olyan volt, mint amit annó az Elveszett Világ (Jurrasic Park 2) c. filmben láttam.

9. Taman Sari-vízesés és medence

A Taman Sari Waterfall and Natural Pool kicsit olyan, mint egy szabadtéri fürdő, amit éppen elkezdtek építeni. Vicces volt, mert miközben mi, turisták pancsoltunk a vízben, egy csapat indonéz munkás nagyban betozonozott a parton, készült egy stabil bejárat az egyébként természetes szikla medencébe.

10. Leke Leke-vízesés

Ottjárttunkkor a Leke-leke-vízesés még viszonylag új volt, nem sokan ismerték, ezért kétszer annyiba is került a belépő, mint a többi vízeséshez. (50.000 rúpia).

Mint a legtöbb vízesésnél, itt is főleg az odavezető útért éri meg eljönni.

A bejáratnál még egy kis hinta is fogad, amit itt kivételesen külön díj megfizetése nélkül használhattunk.

Egy szépségesen díszített kapuval indul az lécspsősor, amin lefelé indulva megközelíthető a vízesés.

11. Jatiluwih, az UNESCO Világörökséghez tartozó rizsteraszok

Hálát adhatunk az égnek, hogy a Jatiluwih Rice Terrace felkerült az UNESCO-listára, mert így ezt nem irthatja ki a területre éhes építőipar.

Olvastam valahol, hogy enélkül már régen elkezdék volna itt is kibetonozni a természetet és még több vendégházat, szállodát építeni az érkező turisták tömegeinek. Ugyanis ez történik Ubudban (a saját szememmel láttam a folyamatos építkezéseket) és ez történik Balin máshol is.

Ezért olyan fontos, hogy felelős utazók legyünk, például ne foglaljunk olyan szállást, amit a dzsungel közepén építettek, bármennyire is vonzó és kecsegtető gondolat a természet lágy ölén tölteni az éjszakát. Gondolj csak bele, hogy ezért, hogy te ezt megtehesd, kiírtottak rengeteg növényt, és a dzsungelek egyre fogyank és fogynak… tudom, milyen baromi jól néz ki az instagramon látot videókon és fotókon (konkrétan Balin láttam ilyeneket), de gondolj bele abba is, hogy mi fog gátat vetni annak, hogy még több és több ház épüljön a dzsungelben? Nem kell hozzá jóstehetség, hogy megmondjuk, évek kérdése és eltűnik a természet.

Ezért én mindig olyan szállást választok, ami már jó pár éve működik, városban van, helyiek üzemeltetik, tehát a lehető legbiztosabb, hogy tényleg őket támogatom és nem az erdőirtást.

Most térjünk vissza a rizsteraszokra!

A balii élményeim egyik csúcsa volt a Jatiluwih riszteraszok meglátogatása, egyrészt az óriási területen elterülő ültetvény látványa nyűgözött le, másrészt a környezet szépsége.

Több, párába és ködbe burkolózó vulkán veszi körül a termékeny medencét.

A folyamatos párolgás miatt acélkék és szürkéskék színekben játszó felhők úsznak el a nap előtt, letaglózó fényviszokat teremtve. A dús vegetáció a haragoszöld és harapnivalóan harsogó zöld minden árnyalatában játszik, lenyűgőző látvány. Soha ilyen szép tájat még nem láttam, elképesztően gyönyörű!

A belépő jelen állás szerint 50.000 rúpia.

Sofőrünk egyébként mesélte útközben, hogy 3-féle rizst is termesztenek itt, vörös, fehér (talán jázmin rizs) és sárga fajtát. Bevallom, nem igazán fedeztem fel a különbséget, de izgalmas élmény volt bejárni ezt a gigantikus területet.

A bejáratnál tábla jelöli a “túra” útvonalakat, amiket különféle szín jelez, ez alapján tudtunk tervezni. Az is szerepel a táblákon, hogy kb. mennyi idő végigsétálni ezeken az utakon. Közben pedig csodáltuk a tájat, kiscicákat simogattunk és kalapokat is néztük.

A rizs normál életciklusa 6 hónap, vagyis ennyi idő kell ahhoz, hogy a magból kikeljen a növény és le lehessen aratni a fogyasztásra kész termést. Különleges technológiával azonban sikerült ezt lerövidíteni, és a mai rizs növények ciklusa már csak 3 hónap.

Az ültetvényen egyébként a ciklus mindenféle állapota megtekinthető, kezdve a vizes-iszapos ültetéstől a már száraz talajon hajladozó, aratásra kész rizsekig.

12. Batur-vulkán (Gunung Batur)

A Batur egy 1717 m magas, aktív rétegvulkán Bali észekkeleti részén. Veszélyesnek számít, mivel az elmúlt 200 év során 26-szor tört ki, utoljára 1999-ben.

A Batur-vulkánra egyénileg vagy szervezett túra keretein belül lehet eljutni. Szinte csak hajnali túrákat szerveznek, de nekünk már ebben az élményben volt részünk Tenerifén. Bár valóban felemelő élmény a napkeltét megcsodálni a hegy tetejéről, de most a táj látványát felfelé mászva szerettük volna élvezni, továbbá a hajnali 2-kor való felkelelés sem volt valami vonzó tényező🤣.

Sofőrünkkel megbeszéltük hát, hogy másnap reggel odafuvaroz minket. Útközben csodáltuk a tájat, ami a tó felől nézve igazán pazar volt.

Megérkezve azonban hamar megértettük, miért is éjszaka másszák meg ezt a vulkánt.

Egyrészt szörnyülködtünk egy sort azon a szeméthegyen, ami a nemzeti park bejáratnánál fogadott minket, másrészt a vulkán természeti környezete sem volt különösebben szép.

Ráadásul a helyszínen derült ki, hogy nem lehet csak úgy nekiindulni a hegynek, csak vezetővel engednek be. A belépő fejenként 400.000 rúpia, amitől kicsit hanyatt estem, mert ezt a kiadást már sokalltam, főleg azért, mert a teljes napi fuvarért kb. ugyaennyit fizettünk sofőrünknek… mit volt mint tenni, perkáltunk és indultunk.

Vezetőnk jól beszélt angolul, kedves volt, jó beszélgető társ és sok érdekeset mesélt, de azért hamar kiderült, hogy vezető nélkül is könnyen bejárható lett volna az út.

A Baturt könnyű megmászni annak ellenére, hogy morzsalékos a talaj. Fotózásokkal szakított pihenőkkel együtt kb. 1,5 óra alatt felértünk a tetejére. A kilátásért megérte felmászni, mert a táj innen nézve tényleg szép, bár igazság szerint láttam már szebbet (pl. a Teide Tenerifén). Útközben találkoztunk vad majmócákkal is, ami úgy tűnik, elég gyakori Balin.

Mivel aktív vulkánról beszélünk, volt bőven utóvulkáni tevékenység, szolfatára (kénes kigőzölgés) és fumarola (szén-dioxid kigőzölgés) formájában, sőt, vezetőnk – a vulkán aktivitásásának reprezentálására – néhány tojást is megfőzött nekünk az egyik sziklahasadékban. Úgy tűnik, ez egy bevett dolog, mert mások is főztek ott tojásokat. Szerintem ez mókás. 🙂

Remélem, hogy tetszett az élménybeszámolóm, tudsz hasznosítani valamit az utazásod tervezéséhez!

Ha bármi kérdésen van a Balira, Indonéziába utazással kapcsolatosan, keress bátran!

Folytatás: Nusa Penida, Lombok és a Gili-szigetek.