Miért éppen Kolumbia?

Ezt nagyjából mindenki megkérdezte tőlünk – “hogy jött Kolumbia? Miért pont ide?”. A magyarázat egészen profán. Húgommal mindenképpen egy trópusi országba akartunk utazni, ahol sok a természeti szépség. Délkelet-Ázsia és Indonézia az én régi vágyálmom, de sajnos az utazási korlátozások miatt ez a célpont nem volt opció.

Azonban Kolumbia minden szempontból tökélesnek bizonyult számunkra, mert:

• Kolumbiába mindenféle koronavírus teszt nélkül lehetett utazni
• Elfogadták a COVID-19 elleni oltást beutazáshoz (ezt természetesen előbb lecsekkoltuka a kolumbiai konzuli szolgálat weboldalán)
• Az ország természeti kincsekben és szépségekben bővelkedik, gazdag az élővilága, zöldellő erdők borítják területének jelentős részét
• Számos nemzeti parkja van
• Van tengerpartja a Karib-tengernél
• Lehet kolibriket látni (ez tesómnak volt lényeges szempont)
• Van kulturális látnivaló, érdekes városok
• Spanyolul beszélnek, ezért gyakorolhattam a nyelvtudásom
• Olcsó az ország, szemben mondjuk Costa Ricával, ahol mindez a természeti szépség kicsiben van meg
• Budapestről egy átszállással, reptéri éjszakázás nélkül lehet iderepülni
• Magyar állampolgároknak nem kell vízum

Mielőtt elmesélem az utazás részleteit, röviden összefoglalom az alábbiakban a legszebb emlékeimet:

Kolumbiában a legemlékezetesebb pillanatok minden kétséget kizáróan a smaragdszín, apró kolibrik, a szivárvány minden színében tündöklő madarak, a sűrű hegyvidéki-trópusi dzsungel orchideákkal, broméliákkal és a buja növényzet ezer illatával, a kávéfarm és kakaófarmon tett látogatás, a kékes fényben világító planktonok, a Tayrona Nemzeti Park kókuszpálma erdeje és finom homokos, paradicsomi Karib-tenger partjai és persze a limón de coco, avagy a frissen készült kókuszital.

Ismerd meg Kolumbiát, vagyis Colombiát

Az ország a híres felfedezőről kapta a nevét, aki egyébként soha nem járt itt. Természetesen Christoro Colombóról beszélek, akit mi magyarok Kolumbusz Kristófként ismerünk. Az ország hivatalos neve Colombia, nem pedig “Columbia”. Utóbbi az Egyesült Államok egy városának és folyójának (no meg egy ruházati márkának neve) a neve.

Kolumbia nagyjából 12-szer nagyobb, mint Magyarország, viszont csupán kb. 5-ször annyian élnek itt, mint kis hazánkban. Erre magyarázat a nagy kiterjedésű hegyvidék (az Andok) és esőerdő.

Kolumbiában a hivatalos nyelv a spanyol, de valójában ezen kívül még 69 egyéb nyelvet beszélnek, melyek többsége a bennszülött indiánok saját nyelve. Angolul szinte senki sem tud, az egész 2 hetes ott tartózkodásunk alatt – a reptereken kívül – 2-3 emberrel találkoztunk, aki beszéli az angolt. Mivel én alapfokon tudok spanyolul, mindenhol meg tudtuk magunkat értetni. Állítólag a spanyol nyelvű országokban nagyjából mindenhol ez a helyzet, ezért…

…ha Latin-Amerikába utazol, elemi érdeked, hogy beszélj és érts legalább egy kicsit spanyolul. 

A hivatalos pénznem a kolumbiai peso, ennek nemzetközi jelölése $COP és kb. 11-szer kevesebbet ér, mint a forint. Furcsa volt, hogy 3.000 pesót fizetek egy péksüteményért, ami magyar pénzben kb. 300 forint. Ráadásul minden sokkal olcsóbb, mint itthon, fejenként két hét alatt 150.000 forintnak megfelelő pesót nem bírtunk elkölteni.

A főváros Bogotá, ami agglomerációval együtt durván egy magyarországnyi lakosságú gigapolisz. Nagyjából 10 millió ember otthona. Sokan nem tartják a világ legbiztonságosabb helyének, de ha észnél vagy és betartod a szabályokat, akkor nem érhet baj. Erről majd a Bogotáról szóló blogomban írok részletesen.

Mivel Kolumbia az Egyenlítőn fekszik, az ország klímája alapvetően trópusi, a hegyekben van csak hűvösebb, a tengerpartokon és alacsonyabb területeken nappal perzselő forróság uralkodik. Bogotá a világ legnagyobb városa, ami az Egyenlítő közelében található.

Kolumbia véres történelme

Kolumbia 1830-ban vált ki a Nagy-Kolumbiának nevezett államalakulatból, amit anno Simón Bolívar venezuelai születésű politikus hozott létre. Nagy-Kolumbiához tartozott még Venezuela, Ecuador és Panama is. Bolívart Dél-Amerikában Felszabadító (El Libertador) becenéven emlegették, mert hosszú éveken át harcolt a kontinens országainak Spanyolországtól való függetlenségéért. Kétségtelen, hogy Dél-Amerika történelmének fontos alakítója lett, ezért rengeteg földrajzi név és sok minden más emlékszik meg a Felszabadítóról. Többek között Bolívia országa és venezuela pénze is róla kapta a nevét, de egyetem, városi terek (például Bogotában is), hegycsúcs, híd, repülőtér és még focicsapat is viseli Simón Bolívar nevét.

Kolumbiában, Bolívar halála (1830) után még hosszú évtizedeken át nem volt béke köszönhetően a konfliktusnak, ami a kormány, a félkatonai szervezetek és kormányellenes felkelő csoportok között alakult ki, részben pedig a drogkereskedelem miatt. Az 1990-es években érte el csúcsát a konfliktus. Végül 4 év tárgyalás után 2016-an írták alá a békét szavatoló dokumentumot.

Ma már Kolumbia egy békés, demokratikus ország, ahova bátran lehet utazni. Bár az idegenforgalom még kiépülőben van, az teljesen egyértelmű, hogy a belföldi turizmus beindult és bizonyos helyekre már most sok kalandvágyó utazó érkezik más kontinensről is. Mi rengeteg francia szót hallottunk, de jönnek német nyelvterületekről is és természetesen az egykori gyarmattartó Spanyolország polgárai is előszeretettel látogatják Kolumbiát.

Oltások

Mivel a harmadik világba utaztunk, tudtuk, hogy itt bizony elkaphatunk veszélyes betegségeket, ezért utána olvastunk annak, hogy milyen oltásokra van szükség. Budapesten a Nemzetközi Oltóközpontban (előzetes időpontfoglalással) kaphatja meg az egzotikus országba utazó a legkülönfélébb betegségek ellen az oltást.

Rendesen ránk ijesztettek a Kolumbiában tomboló betegségekről, mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen. 4 oltást kaptunk és a malária elleni gyógyszert.

Utólag tudtam meg, hogy az Oltóközpontban egy több évvel ezelőtt kiadott könyv alapján adnak tanácsot és mint kiderült, az itt dolgozó orvosok nem igazán vannak képben a valós helyzetről.

A 4 oltásból 2 felesleges volt és a malária elleni gyógyszerre sem volt semmi szükség. Már réges-régen nincs malária az országban, maximum 1-2 olyan eldugott helyen van némi veszély arra, hogy ez ember megfertőződjön. A sárgaláz az egyetlen, amire például a Tayrona Nemzeti Parkban is figyelmeztettek, de e többitől nem kell tartani.

Az alábbi oltásokat kaptam:

• tífusz
• hepatitisz
• sárgaláz
• tetanusz

A 4 oltás + a 2 hétre elegendő malária gyógyszer kb. 65.000 Ft-ba került (2022. április). Hát ennek minimum a felét megspórolhattam volna… Ha Kolumbiába utazol, bőven elég a sárgaláz elleni oltás, hiszen ez egész életre szól és ha tervezel még trópusi utazást, jó, ha védett vagy. A tetanuszt is érdemes beadatni, mert az is 10 éven át nyújt védelmet és mint tudjuk, ezt itthon is elkaphatod. Ártani nem árthat.

Az indulás izgalmai, megérkezés Kolumbiába, pénzváltás és SIM kártya

A Lufthansa légitársasággal utaztunk Budapest-Frankfurt és Frankfurt-Bogotá útvonalon. Az átszállásra kB. 1,5 óránk volt, ami nem túl sok. 

Sajnos az utunk erős stresszel indult, ugyanis fél órát késett a Frankfurtba induló járat. Tekintve, hogy életünk első tengerentúli utunkra készültünk, rendesen be voltunk sózva és parázva, hiszen Frankfurt a világ egyik legforgalmasabb reptere és bizony sok idő átjutni egyik feléről a másikba. Annak ugyan örültünk, hogy nem kellett 8 órát dekkolni a reptéren, de annak nem, hogy ilyen szoros volt az idő az átszállásra. Természetesen futva tettük meg a távot a terminál A és C resze között, súlyos hátizsákokkal a vállunkon. Áldottuk a szerencsénket, hogy nem kellett átmenni a másik terminálra, mert az még több idő (mellesleg vasúton lehet odajuni). Pedig eredetileg úgy tudtuk, hogy terminált kell váltani, de volt évfolyamtársam tanácsára

a frankfurti reptér weboldalán leszállást követően a járatszám alapján megnéztünk, hogy melyik kaputól indul a gépünk.

Majd kiköptük a tüdőnket, úgy loholtunk, ráadásul még egy útlevél és biztonsági ellenőrzésen is át kellett esnünk. Hálát rebegtem a gyorsító sávokert, amik tulajdonképpen mozgó “járdák”. Olyanok, mint a mozgólépcső, csak vízszintben mozognak. 

Végül a bogotai járat is kb. 45 perccel később indult, amiről azonban semmilyen tájékoztatás sem volt a kijelzőkön, ott, a kapunál derült ki. Hát rendesen begőzöltem, mert nem ezt vártam egy német reptéren! Teljesen feleslegesen nyargaltunk keresztül a terminál egyik végéből a másikba, a stressztől nem is beszélve. A slussz poén, hogy felszállás közben a húgom elhagyta a mobilját…ennél rosszabb időpont azt hiszem nem nagyon van erre. Életünk nagy élményére készülünk a világ végén, ahol csak egymásra számíthatunk, ráadásul húgom nem beszél spanyolul.

Maga a repülés Bogotába 11 óra 45 perc volt. Még kimondani is sok. Azt hittem, hogy kényelmesebb és sokkal menőbb lesz, mint az európai fapadosok, amit megszoktam, de sajnos csalódnom kellett. Ami viszont tényleg szuper volt, hogy minden üléstámla hátuljára beépítettek egy képernyőt, amin nézhettünk filmeket, volt sok zene, hangos könyv és játékok is. Természetesen készültünk olvasnivalóval, saját filmekkel. A légiutas-kísérők hozták azt a kedvességet, amit elvártunk. A kaja volt az utazás fénypontja, 2-szer kaptunk enni, hoztak üdítőt, bort, kávét. Utazás előtt, a Lufthansa weboldalán létrehozott felhasználói fiókban lehet előre rendelni speciális menüt, például vegetáriánus, glutén- és tejmentes, kóser, stb.

A megérkezés elég fárasztó és hosszadalmas volt. Sokáig álltunk sorba az útlevél ellenőrzésnél, ahol a szállásaink címet is elkérték és a repülőtérről kifelé menet még 2-szer megkerdezték, hogy miért jöttünk, mit akarunk itt, hova megyünk majd országon belül és igazolni kellett, hogy regisztráltunk a kolumbiai kormány weboldalán. Nem is értettük ezt az alaposságot, talán 2 fehér, európai csajtól tartanának Kolumbiában? Biztosan nem attól féltek, hogy drogot hozunk be…

Kolumbiai pesót a koronavírus okozta turimus visszaesés miatt Magyarországon nem lehet váltani, ezért amerikai dollárt vittünk.

A reptéren a pénzváltás gyors volt, de a SIM kártya vásárlás és beüzemelés elég sokáig tartott. Hiába, itt senki sem siet sehova, lassabb az élettempó, ezt meg kell szokni.

Ha csak teheted, ne a reptéren vegyél SIM kártyát, mert legalább 3-szor annyiba kerül, mintha a városban tennéd meg ezt! Sajnos nekünk nem volt választásunk, mert másnap reggel repültünk tovább és nem akartunk internet nélkül maradni egy másik kontinensen úgy, hogy kb. az itteni létezésünk köldökzsinórként volt a világhálóhoz kötve. Internet nélkül még a szállásunkra se tudtunk volna eljutni, nem is beszélva a beszállókártyánkról, ami szintén a telefonomon volt, ráadásul csak 24 órával korábban lehet becsekkolni, erre pedig csakis a Bogotába való megérkezést követően volt lehetőség, szóval…

Normál esetben tömegközlekedéssel mentünk volna a szállásunkra (a Transmilenio autóbusszal lehet beutazni Bogotába), de már annyira fáradtak és idegesek voltunk, késő volt és vak sötét, no meg nem ismertük a helyi viszonyokat, ezért inkább taxiba ültünk. És jól tettük, még úgy is, hogy egy 3 perces útért kb. 5000 forintnak megfelelő pesót fizettünk, mert magunktól sosem találtunk volna oda, olyan fura volt a cím. A taxis hölgy felhívta a saját telefonjáról a szállásadónkat, hogy hova kell menni és jöjjön le elénk, mert nem volt 100%-ig biztos abban, hogy jó helyen vagyunk. Eléggé ki voltunk bukva, hogy egy 10+ órás repülés után, egyedül voltunk egy másik kontinensen… szerencsére végül minden jól alakult, hála a telefonos segítségnek! Egyébként nem először történt meg, hogy kihúztak a csávából, ezért megtanultam, hogy bizony ki kell lépni a komfortzónából és a sarkamra kell állnom, ha nem akarom megszívni. Neked is ugyanezt javaslom!

Ha bármilyen idegen országba utazol és bajba jutsz, kérj segítséget a helyiektől! Hidd el, segíteni fognak és megoldanak olyasmit, amit egyedül nem tudnál.

De kezdjük is az első helyszínnel, ahová megérkeztünk és ahol végre elkezdődött az igazi utazás!

Kolumbia látnivalói 1. – Salento, a Cocora-völgy és kávéfarm látogatás