Kolumbia látnivalói 2. – kávéfarm látogatás
A kolumbiai kávé az egyik legismertebb a világon, hiszen több mint 200 éve értékesítenek kávébabot a nagyvilág számára. A dél-amerikai ország ott van a világ élvonalában, a 3. legnagyobb termesztő.
Miért ilyen sikeres a kávécserje termesztése Kolumbiában? Mert minden földrajzi adottság megvan hozzá.
A kávé növény számára ideális körülmények az alábbiak:
- vulkanikus talaj
- 1200-1800 m tengerszint-feletti magasság
- nincs fagy
- min. 2.000 mm eső évente
Ezek mindegyike adott Kolumbiában.
Kolumbiában kizárólag cofea arabicát termesztenek.
Ami engem meglepett, hogy egy átlagos vendéglátó helyen egészen förtelmes kávét adnak. Mi arra számítottunk, hogy olyan lesz, mint Olaszországban, ahol nem tudsz rossz kávét inni. Mint kiderült, hiába az első osztályú alapanyag, a kolumbiai módon készült kávé agyon van vizezve, egy americano csak egy rövid espresso hozzá képest. És persze semmi íze. Ha tejjel kéred, szinte nem is érezni a kávé ízét, annyira sok tejet töltenek hozzá.
A kávéfarm látogatás reggelén már szinte függő módjára kattogtunk, hiszen 3. napja voltunk Kolumbiában és még sehol sem ittunk egy jó kávét – ez 2 kávé gourme számára felér egy kisebb katasztrófával.
Kijutás a kávé farmra
Salento környéke csak úgy hemzseg a kávéfarmoktól, hiszen az Eje Cafeterio (kávéháromszög) szívében vagyunk. Ezek a farmok Salentó központjától kb. 3-5 km távolságban találhatóak, földúton közelíthetők meg. Ez gyalog jó hosszú séta lenne, ezért az előző blogomban (Kolumbia látnivalói 1. – Salento és a Cocora-völgy) már említett WILLYK (amerikai terepjárók) hozzák-viszik a turistákat. A terepjárók Salento központjából indulnak, a templom előtti téren található kis bódéban lehet kérdezősködni és jegyet venni.
Érdemes előző nap megkérdezni, hogy hány órakor visznek fel és mikor lehet visszajönni, mert mi a visszaúttal rendesen megszívtuk. Vagy félreértettük egymást, vagy a fickó átvágott minket, nem tudom, de legalább 2 órával később érkezett, mint megbeszéltük… nem árt az ilyesmiket előre tisztázni, inkább írd le egy papírra vagy a telefonodba, hogy mit értettél és mutasd meg neki, hogy erre az időpontra gondolt-e.
Mi már korán reggel a farmon akartunk lenni, ezért lecsaptunk az első willyre. Mondtuk a sofőrnek, hogy melyik farmnál tegyen ki, hiszen van egy pár. Dzsippel kb. 15-20 perc alatt jutottunk fel. Reggel 9 óra tájban érkeztünk, ekkor még egyetlen látogató sem érkezett meg rajtunk kívül, így elkerültük a nyüzsit, a tömeget és élveztük a természet hangjait és ámulva-bámulva csodáltuk az Andok hegyoldalain elterülő buja növényzetet.
A Las Acacias Coffee Farm
Vannak nagyobb és kisebb családi gazdaságok is, mi a Las Acacias Coffee Farmra látogattunk el, amit egy angol nyelvű blog ajánlott. Ez egy kicsi, családi kezelésben lévő öko gazdálkodás. A kávéfarmot a család 4 tagja és a kávétúrákat vezető leány viszik. Ők ott is laknak, maguk termelik meg, amire szükségük van. Ilyen kicsi lépténkben csupán a kávé értékesítésből nem tudnának megélni, a bevételük nagyobbik részét a kávéfarm túrák teszik ki.
Míg vártunk, hogy a túra induljon, mosolyogva figyeltünk a boldog bocit és borját, amint legelésznek és a tikokat, akik nagy kotkodácsolás közepett csipegették a reggelijüket a földről. Ami azonban elvonta a figyelmünket, az a sok csivitelő, apró, színes madárka. A turisták kedvéért csalinak banánokat tesznek a ki a közeli fákra, a kis madárkák pedig boldogan csipegetik. Mi pedig nézhetjük őket – mindenki jól járt.
A túra mindjárt egy hihetetlenül aromás, frissen készült espresszóval indult, amit kitévelesen feketén, cukor nélkül ittam meg. Isteni volt – az első igazi, finom, kézműves kolumbiai kávé. Maga volt a mennyország, hiszen ilyen gyönyörű környezetben még sosem ittam kávét.
Ráadásul az a luxus adatott meg nekünk, hogy csak ketten voltunk a túrán, ezért igazán személyes élmény lett, rengeteget kérdeztünk, érdeklődtünk.
Említettem, hogy Kolumbiában nem beszélnek angolul. Itt találkoztunk egy üdítő kivétellel, túravezetünk kifogástalan angolsággal mesélt mindenről. Ez itt mondjuk elengedhetetlen, mert igen sok külfölid érkezik megnézni a kávé ültetvényt.
A túra kicsit interaktív is volt, ugyanis kipróbálhattuk magunkat, mint napszámos kávébab szüretelők. Kaptunk egy kosarat és x idő alatt kávét kellett szednünk. A feladat lényege az volt, hogy minébb több, érett gyümölcsöt szedjtünk. Hát nem voltunk valami gyorsak, viszont érdekes volt kipróbálni. A másik “feladat” a kávé termésének kibontása volt, vagyis a babok kinyerése (erről írok a következő bekezdésben). Ehhez egy régi, kézi őrlő berendezést használtunk. Ma már ezt természetesen egy gép végzi.
Mivel ez egy ökő gazdaság, csak minimális mennyiségű növényvédőt használnak (valamennyit muszáj, különben a növényeket tönkretennék a kártevők) és minden kelletkező hulladékot felhasználnak, a növényi maradványokat komposztálják.
Néhány érdekessség, amit megtudtunk a kávéról
A kávé növény fényigényes, azonban ha túl sok nap éri, nem terem olyan jól. Ezért a kávéültetvényen rengeteg árnyékoló növényt ültetnek, például banán, mangófa, avokádófa.
Évente 2-szer szüretelnek kávét. A kávé virága piciny, fehér színű. A kávé termését kávé cseresznyének nevezik, mert a gyümölcs hasonlít hozzá. Ezek először zöldek, majd pirossá válnak, ahogy megérnek. Egy kávécseresznyében 2 db kávé baba csücsül, amik éretten homokszínűek, a pörkölés során nyerik el gyönyörű, mélybarna színüket.
Miután a kávét leszedték és eltávolították a gyümölcshúst, a babokat kb. 2 hétig a szabad levegőn szárítják. Ezután következik a pörkölést. Ezt már nem a kávéfram végzi.
A kávé íze attól függ, hogy milyen magasan termesztik és hogyan pörkölik. Ha magasabban terem, akkor kisé fanyarabb, csokoládésabb ízvilága lesz, ha pedig alacsonyabban, akkor citrusosabb, gyömölcsösebb.
Az arabica kávéból ízletesebb ital készül, mivel ez a kávébab aromásabb, a robusta inkább erős, mert magasabb a koffein tartalma (vagyis jobban ver utána a szíved), viszont nem annyira jó az íze. Mégis miért termesztenek akkor robustát? Mert olcsóbb és többet terem.
A családi öko farmokban még kézműves módszerekkel termesztik a kávét. Kézzel szedik le, nem géppel. A gépi szedés hátránya, hogy a kávé növény 2 év után meghal, mert a folyamatos rázás miatt kilazul a gyökere. A kézi betakarítás mellet a növény 7 évig él és terem. A nagyipari kávészedés további hátránya, hogy minden szemet feldolgozak, ami leesik, vagyis a kevésbé éretteket is, a kistermesztők azonban csak az érett szemeket szedik le. Mondanom sem kell, hogy ég és föld a különbség ízben az otthoni megszokott kávé és az itt fogyasztott kávé között.
A túra végén pedig ittunk még egy kávét – ezt már egy kis tejjel és kevés cukorral. Nekem így volt az igazi.
A kávétúra kb. 1-1,5 óráig tartott, amiért fejenként 20.000 pesót kértek. Ez kb. 2.000 Ft. Kolumbiai léptékkel ez nem számít olcsónak. Természetesen vásároltunk elvitelre is kávét, amit itt termesztettek. Lehet kapni őrölt és bab formájában is.
A következő blog a Santa Rita-vízesésről az odajutás kalandjairól fog szólni.