Kolumbia karibi üdülője, a Rosario-szigetek

Kolumbia érdekességek közé tartoznak a Rosario-szigetek, mely az ország karibi üdülője és a helyiek, illetve a külföldiek körében egyaránt népszerű úti cél. A tenger és a homokos part valóban gyönyörű, bár nem éppen olyan, mint az amerikai filmekben látott álomüdülők, hiszen Kolumbia egy szegény, fejlődő ország, ami alig néhány éve zárta le hivatalosan a drogháborúkat.

Mi 3 napot töltöttünk a szigeten, de van, aki csak egy napra ruccan át szervezett kirándulás keretében. Így utólag úgy vélem, hogy 2 nap is elég lett volna, de ez már tényleg egyéni ízlés kérdése.

Kolumbia érdekességek, avagy amit a Rosario-szigetekről tudni érdemes

A Rosario-szigetek, spanyolul Islas de Rosario egy kb. 30* szigetből álló szigetcsoport a Karib-tengeren. A szigetek egy része lakatlan. Azért körülbelül, mert minden forrás más számot ír, valahol 27-30 között van a valóság.

A szigetcsoport nagyobb és látogatottabb szigetei az alábbiak:

• Isla Grande
• Pirate Island
• Isla San Martín de Pajarales
• Isla Rosario

Mi az Isla Grande szigetet választottuk, mert itt találtunk vállalható áron szállást és leírások alapján ez tűnt legszimpatikusabbnak.

Itt fekszik még az Isla Barú is, ami ugyan technikailag nem tartozik a szigetcsoporthoz, fizikailag mégiscsak itt fekszik, és népszerű (állítólagosan) gyönyörű strandjáról, a Playa Blanca-áról.

A szigetcsoport Cartagena de Indias városától kb. 45 km-re fekszik DNY-ra (és 35 km-re a szárazföldtől) Egyben tengeri nemzeti park is, ezért a belépésért fejenként 20.000 COP-ot, vagyis kolumbiai pesot kell fizetni (2022-ben ez kb. 2000 Ft).

Azért hozták létre, hogy megőrizzék az itteni ökoszisztémát, a korallzátonyokat, mangrove erdőt és számtalan tengerfű fajt, illetve az állatokat.

Bevallom nekem ezzel a védelemmel kapcsolatosan vannak fenntartásaim. A sziget környéki vizekben a helyi gazdag menő csávók irgalmatlan zajt csaptak motoros hajóikkal, a vízbe eresztve a járgányaikból kifolyó – és a partig bűzlő – üzemanyagot. A nemzeti parki belépő díj kifizetését leszámítva nem igazán tapasztaltuk, hogy voltaképpen hogyan védenek itt meg bármit…

Életem megviccesebb utazása

A szigetekre Cartagena de Indias kikötőjéből szerveznek hajókat.

Mi a Cartagena Life Travelers irodánál foglaltuk le a transzfert, aminek ára egy irányba fejenként 70.000 COP volt, ez ma már sokkal jobban szervezett, gyorsabb és persze drágább is.

A mi utunk kb. 3 óra volt, 2026-ban 1 óra alatt átjutsz.

Utazásunk azonban még igencsak kalandos volt és természetesen kolumbiai módon történt, bár a szervezettség itteni viszonylatban egész jó volt. A kikötőben nyüzsgő emberek David Attenborought által közvetített természetfilm képét mutatták egy ricsajozó, őrült káoszban úszó pingvin telepről, ahol több tízezer jószág egyszerre “kiabál” és folyamatosan rohangál.

Nem volt egyszerű megtalálni a pultot, ahol bemutathattuk elektronikusan vásárolt jegyünket, és ahol megkaptuk cserébe a nyakunkba akasztható műanyag bilétát (tisztára, mint egy kongresszuson), ami úti célunkat tartalmazta. Ugyanis a kikötőből különböző helyekre egymás után indultak a lélekvesztők – ez esetben elég nagy méretű gyorshajókra kell gondolni, azonban ezeket olyan szinten pakolták meg emberekkel, hogy én végig imádkoztam, el ne süllyedjünk – mit fogok tenni, hogy ha beborulunk és elsüllyed ez a második világháborúból itt maradt csotrogány?

Ráadásul baromi kényelmetlen is volt az utazás, de legalább kalandos. Azt nem lehet mondani, hogy unatkoztunk volna. 😂

Szállás és strandolás Isla Grande szigetén

Isla Grande szigete nevével ellentétben viszonylag picike és mivel a jómódú helyiek, illetve a turisták is mind ide özönlenek, a szállások árai elég magasak.

Mi kiválasztottuk az egyik legolcsóbb szállást. A kedvező ár okával a szállodába való megérkezéskor szembesültünk: a többi hotellel ellentétben nem volt neki saját tengerpartja.

Viszont ingyen kaptunk egy kayakot, földszinti, különálló szobácskánkhoz pedig saját függőágy is tartozott. Eléggé fapados volt, ami azt jelenti, hogy csak minimális berendezés tartozott hozzá, nem bántuk, mert nem hiányoltunk semmit.

Amikor strandolni akartunk, át kellett kutyagolni a perzselően forró, száraz dzsungelen egy poros kis ösvényen egy nyilvános strandhoz. Természetesen minden lépésnél “gyönyörködhettünk” az eldobált szemetekben.

Szerencsére láttunk valami egészen izgalmasat is, ami kizökkentett a szeméten való fanyalgásból. Egy fán 1-2 méter hosszú leguánok lustálkodtak, sőt, futkározni is láttuk a hatalmas jószágokat.

A nyilvános strand amúgy egészen rendben volt, napágyat is kaptunk ingyen, még egy kezdetleges büfé is várt minket.

Végül megkaptuk azt, amiért idejöttünk: kellemes hangulat, frissen turmixolt gyümölcslé és limón de cocó, türkizkék tenger, aranysárga homok, igazi karibi életérzés. 😎🍹

Szóval, minden jó, ha a vége jó, élveztük a strandolást, úsztunk a tengerben, pirosra sültünk a napon és eléggé menőnek éreztük magunkat. Még akkor is, ha ez nem az az instagram fotókon látott luxus nyaralóhely, hanem a csóró Kolumbia. Amit elvárhattunk, azt megkaptuk.

Sikerült egész szép fotókat is lőni, sőt, még hintás fényképeket is készítettünk. A nap csoda szépen szikrázott, a tenger ragyogott, gyümölcslét ittunk – mi bajunk is lehetett?

Élményünk betetőzéseként láttunk kormoránt, pelikánt és égen magasan madárraj körözött.

Csillámporként ragyognak a tengerben a világító planktonok

Isla Grande nagy szenzációja a világító planktonok (mikroorganizmusok), amik naplemente után milliárdnyian csillannak meg kékes-fehéres fényben, ha az ember lábával, kezével keveri a vizet. Ez a jelenség az ún. biolumineszcencia, aminek során a planktonok kékes fényt bocsátanak ki magukból, ha megzavarják őket.

Ez rendkívül ritka egyébként, én azóta Vietnámban láttam ilyet Cat Ba szigetének környékén a Ha Long-öbölben, illetve húgom Schiermonnikoog szigetén Hollandiában.

A planktonok a tengerrel csak egy keskeny csatornán összeköttetésben álló kör alakú öbölben élnek. Az odajutás elég kalandos volt, egy a szigeten élő 20 éves forma srác szervezte, nem valami profin, ráadásul igen borsos áron (mintha Európában lettünk volna), de legalább volt rá lehetőségünk. Gyalog sétáltunk keresztül a szigeten, majd a tengerpartról az ő motorcsónakjával mentünk, méghozzá fénysebességgel, szóval iszonyatosan élveztük a száguldást. 🙂

Körülbelül 40 perc alatt jutottunk oda a szállásról, naplemente után nem sokkal. Snorker felszerelésünkben ugrottunk a vízbe, és ahogy sötétedett, a védett, szinte zárt öbölben kezdtek fel-felcsillani a vízben a világító fénycsillagok.

Varázslatos élmény volt, olyan látvány nyújtott a víz, mintha millió csillám vagy apró gyémánt ragyogna körülöttünk. 20-30 percig tapostuk a vizet, nem győztük csodálni ezt a kivételes látvány, figyelni, ahogy úszó mozdulataink körül a felkavarodó víz csillámporként ragyog. Egy életre szóló élmény volt.

(Néhány helyen olvastam olyan véleményeket, akik nem láttam semmit, de úgy vélem, hogy félrevezethették őket, hiszen magam 2 alkalommal is láttam ez a csodálatos jelenséget).

Fotózni sajnos nem tudtunk, ezért egy máshonnan származó képpel illusztrálom a látottak, ami talán a legközelebb áll a valósághoz – amit láttunk, az nyílt vízen volt, nem tengerparton, tehát nem pont így nézett ki, de a vízben úszva valóban ragyogott a víz, csupán inkább pontszerűen, és nem foltosan egybemosódva:

Mangrove

A mangrove egy különleges, sótűrő erdőtípus, amely a szubtrópusi, trópusi tengerpartok azon részén fordul elő, ahol a víz és a szárazföld találkozik. Jellegzetes a fák, bokrok talaj felett növő, óriási gyökerei, melyek dagály, tehát vízelöntés idején is elég magasak ahhoz, hogy a növény törzse a szabad levegőn maradjon. A mangrove egy rendkívül értékes, de sajnos veszélyeztetett ökoszisztéma, ami egyrészt rengeteg élőlénynek ad otthon, másrészt sok szén-dioxidot nyel el, ráadásként védelmi szerepe is van – az ember számára is.

Biztos emlékszel még arra a gigantikus cunamira, ami elsöpörte a délkelet-ázsiai tengerpartokat, többek között a thaiföldi nyaralóparadicsomokban is sok áldozatot szedett. Ha ezeken a partokon nem irtották volna ki a mangrovét, sokkal kisebb lett volna a kár, és kevesebben veszítik el életüket. A sűrű mangrove ugyanis felfogja a hullámokat, és így védelmet nyújt.

Gyerekkori vágyam volt egy mangrove meglátogatása, sőt, csónakkal való bejárása, kábé az egyiptomi utunk óta (akkor még 16 éves voltam és sajnos a család leszavazta ezt a programot). Ezért most kapva kaptunk az alkalmon és befizettünk rá – ugyanannál a srácnál, aki a világító planktonos programot is szervezte.

Az élmény engem teljesen lenyűgözött, csodálatosan szép volt a mangrove erdő gyökér-rengetegében, vízi ösvényein evezni. Pontosabban a fiú, aki vitt minket, ő evezett. Bár nem voltunk teljesen megelégedve a szolgáltatással, mert csupán röpke fél órát töltöttünk a mangrovéban. De a látvány, az élmény, a nyugalom hozta azt, amit vártunk, reméltünk.

Beszéljenek helyettem a képek:

További blogokat Kolumbiáról a linkre kattintva olvashatsz!